Az öröm vasárnapján a szentmise bevezető éneke az örömre buzdít Szent Pál apostol szavával: „Örüljetek, az Úr közel van!” Isten közelében van helye az örömnek is. Sőt, az igazi örömünket nála és benne tudjuk megtalálni. Egy híres angol megtérő önéletrajzi könyvének ez a címe: Az öröm vonzásában. Valami ilyesmit élt meg ő is, mint amit ma Izajásnál olvastunk: a puszta és a kiaszott vidék ujjongani kezd. Életének szövevényes útjain, miközben kereste az igazságot és a szépséget, egyre szomjasabban és egyre kiégettebben, egyszer csak megérezte Isten közelségét, megérezte Isten örömét, az Isten adta élet örömét. 

Az adventi készületben természetes, hogy mi is elfáradunk, hogy ellankadunk, figyelmünk lanyhul. Buzdít a próféta: „Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg.” Miért is? Mert „maga az Isten jön el”. Micsoda ígéretet kapunk, és micsoda ajándék ez nekünk! Persze nem olyan egyszerű ennek az ígéretnek a fényében élni. A zsidó nép évszázadokon keresztül várta a Messiás születését, mi lassan kétezer éve várjuk Krisztus második eljövetelét, és meg kell elégednünk a hit erejével, mert „a szemlélés még nem osztályrészünk”.

A türelem erényét is kell gyakorolnunk, és abban is növekednünk. Szent Jakab ma erre buzdít bennünket: „Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak.” A türelem mai világunkban hiánycikk lett. A technika fejlődése sok minden dolgot meggyorsított, felgyorsult világban élünk. Másodpercek alatt érnek célba leveleink, üzeneteink, akár a világ túloldalára. Egy kattintás csak, és már nézhetjük élőben a világ másik oldalán zajló történéseket. A régen többnapos vagy akár -hetes orvosi beavatkozások pár órásra rövidültek, a fájdalomcsillapítók pár perc alatt hatnak. A sorban állás, várakozás időrablásnak tűnik, feszültté tesz bennünket. Pedig van értéke és szépsége a lassúságnak, a türelmes várakozásnak. Mert van időnk felkészülni, van időnk rá, hogy a lelkünk teljes készenlétbe kerüljön. Mennyi élmény ér bennünket, és nem is tudjuk már értékelni. A türelmesen várakozó ember minden részletét meg tudja jegyezni a találkozásnak, a várt eseménynek, és ez alakítani is fogja az életét.

Azért is az adventi készület, hogy rendesen fel tudjunk készülni, hogy tervezni tudjuk a találkozást a megtestesült Igével. Így mi is meg tudjuk kérdezni Jézustól: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” Jézus Keresztelő Szent Jánosnak a próféták által várt Messiás tulajdonságait üzeni vissza: „A vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt.” Nekünk ma ilyeneket üzenne a kérdésünkre: sokan életüket adják a nevemért, örökre elköteleződnek mellettem fogadalmaikkal, megfogant életeket mentenek meg és árvákat nevelnek fel miattam, önzetlenül segítik a szegényeket és rászorulókat, naponta milliók imádkoznak a szentmiséken, ahol újra feláldozom magam értük, ellenállnak az ördög csábításának, és megtartják parancsaimat. Sok millió ember teszi meg ezt naponta Krisztus miatt – észrevesszük ezeket a nagy jókat a világban, a környezetünkben? Észrevesszük Isten csendes munkáját a világban? Vagy türelmetlenül és figyelmetlenül csak a rosszra tekintünk?

Magyar Kurír