Négy gyertya ég a koszorúnkon, mintha már ott lennénk a végén, idén mégsem így van. Néhány nap még elválaszt bennünket az ünneptől. Eltelt a várakozás, a készülődés nagy része, lassan bele is fáradunk a készületbe, az ünnepi hangulatba.

Hogyan alakult eddig a készülődésünk? Advent elején legtöbben igyekszünk összeszedni magunkat, megígérünk, eldöntünk egy-két dolgot. Hajnali szentmiséket, figyelmesebb várakozást, türelmesebb beszélgetéseket, szervezettebb készületet. Aztán elérkeztünk advent végéhez, és általában tapasztalunk hiányosságokat, nem minden sikerült, nem minden úgy sikerült. Voltak szép terveink, álmaink és ezek szépen eltűntek a rideg valóságban. 

Valahogy így járt Szent József is. Voltak szép tervei és álmai, aztán a rideg valóság körbeöleli. Álmodott és vágyott egy szép és boldog közös jövőt választottjával, Máriával, és aztán jött a rideg valóság: kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant. A helyzet nem lehetett olyan egyszerű, ahogy néhány szóval elrendezi a szentíró. Ám József igaz ember volt; ószövetségi kifejezéssel élve: cáddik. Ilyen igaz ember volt Noé is, és aztán az egész Ószövetség bővelkedik abban, hogy dicséri az az igaz embert, aki Istennel jár. A rabbik dicsérték a cáddik megigazultságát, és úgy tartották, hogy megsemmisítheti Isten végzéseit. Így aztán nem csoda, hogy József, bár törvénytisztelő ember, mégsem a törvény szerint jár el Máriával, hanem „úgy határozott, hogy titokban bocsátja el”. És ekkor Isten megint közbelép, álmában üzen neki. A rideg valóságból megint csak visszaérünk az álmok világába. És József élete már nem a saját álmai megvalósítása felé veszi az irányt, hanem éppen Isten álma kezd megvalósulni az életében.

Mert Isten álma és nagy terve valósul meg akkor, amikor szent Fia testet ölt Mária méhében, és emberi családban akar megszületni, hogy még közelebb kerüljön szeretett teremtményeihez. A rabbinikus hagyomány szerint a cáddikoknak köszönhető, hogy fennáll a világ, és névtelenségbe burkolózva élnek. Valami ilyesmit fogalmaz meg Szent Józsefről Reményik Sándor: „én senki vagyok, / Az Evangéliumban hallgatok, / S hallgat rólam az Evangélium.” (József, az ács, az Istennel beszél). József alázata és engedelmessége egészen lenyűgöző.

Isten rólunk is álmodott, terveiben a mi életünk is benne van. Keressük-e azt az álmot, azt az isteni akaratot az életünkben? Vagy elhessegetjük magunktól, mert „csak” álom? Anselm Grün, az ismert bencés lelki író ezt írja az álomról: „Álmunkban néha egy egészen más világ is megmutatkozik, egy élettel és tarkasággal teli világ. Éppen a nagyon beszűkült környezetben élő, mások által befolyásolt és szorongatott embereknél tárul fel olyan távlat, amelyben az álmodó szabadnak és fantáziadúsnak érzi magát. Az álom így mutatja meg nekünk a belső kincset, melyet tőlünk senki nem rabolhat el.” Azt hiszem, József szorongatott helyzetben kapott olyan útmutatást, amiben szabadnak és fantáziadúsnak érezte magát. Micsoda örömhír egy igaz zsidó számára, hogy a várt Messiás közelében lehet! Micsoda változást hoz ez nemcsak az ő életébe, hanem egész népének és a világnak az életébe! Micsoda változást hozna az életünkbe az idei karácsony, ha csak Istenre és az ő szándékaira figyelnénk!

Magyar Kurír