Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Crucem in Jerusalem)

Ezt a napot áthatja Jeruzsálemnek, a béke városának képe. Már az introitusban is énekeljük: „Vigadozzál, Jeruzsálem, gyűljetek egybe, kik szeretitek őt, vigaszának teljével, hogy beteljetek!” – hisz a Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilikában állomásozik ma Rómában az Egyház. Jeruzsálem: ahol Krisztus meghalt és feltámadt; a templom, ahol megújul ez az áldozat; az Egyház, amely felmagasztalja Krisztust, Aki általa gyűjti egybe a keresztelendőket; a menny szimbóluma, ahová mindnyájunk zarándoklata tart. A szent város képe tehát magába foglalja mindazt, amivel Isten magához akarja békíteni az emberiséget. Mi, akiket megkereszteltek, ebben élünk, és ebből szakadunk ki bűneinkkel, ahogy az otthonát elhagyó fiú sem csak távolra kerül, hanem eltékozolja lényegét, feléli önmagát.

A tékozló fiú apja otthon marad, de már messziről meglátja hazatérő gyermekét. Húsvét titkára tekintve azonban azt látjuk, mintha az Atya felülmúlta volna Jézusnak ezt a gondolatát, tovább ment annál, amit a Mester felvillantott róla: odaadta Fiát, aki leszállt értünk a holtak, a felélt lét országába. A példabeszédnek ebben a mozzanatában mintegy megismétlődik a pusztai lét képe, a kiszolgáltatottság vállalása, amely által a Fiú áthidalja az Isten és a bűnös ember között húzódó végtelen távolságot. Az Atya őt értünk bűnné tette, kitaszította, hogy mi hazataláljunk. Ez Jézus engedelmessége passiójában, tevékenyen együttműködik az Atya minden elképzelését felülmúló gondolatával. Atyám… ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied… halálfélelem kerítette hatalmába, és még kitartóbban imádkozott. Ennek leszünk tanúi a nagyhét misztériumában. És ez húsvéti örömünk is: az Atya eljut(ott) oda a Fiú által, ahonnan kizárták, a Lélek új belelehelése a teremtésbe a kereszt magasából és húsvét hajnalán megadja számunkra a visszatalálást oda, ahonnan kizártuk magunkat, a béke városába. Békesség veletek – mondja majd Jézus a feltámadás napján. Így ez a példabeszéd két fiúról szól, de a Harmadikról beszél, aki számára nem volt szűk vagy szolgai tér az Atya országa, de aki isteni mivoltát nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, engedelmes lett a halálig… ezért Isten felmagasztalta őt.

A példabeszéd két nagyon konkrét feladatott állít elénk, akik a visszatérő gyermek képében magunkat látjuk. Az első az emlékezet megtisztítása. A fiú visszagondol apja házára, és ez olyan erőt ad neki, hogy hazatérő útját átszövi az apával való találkozás elővételező átgondolása. Sokszor tapasztalni, hogy a régi, már meggyónt bűnök terhe, akár évtizedek múlva is agyonnyom egy-egy embert, aminek oka az lehet, hogy a lélek nem hangolódott rá a mennyei Atya irgalmára. Amikor tehát egy-egy bűnünk megmaradt emléke, sebe fáj, akkor már ne féljünk, ne újra gyónjuk azt, hanem e fájdalom megelevenedésekor, éppen akkor és abban a pillanatban, köszönjük meg Isten irgalmát, a feloldozást, szítsuk fel az Atya országába való végső hazatalálás vágyát. Az Atya irgalmának szemlélése, megvallása képes megtörni bennünk a bűn emlékének önközpontú uralmát, de ez kemény, kitartó munkát kíván.

A másik feladatunk e napokban, hogy előkészüljünk az Ünnepre, a húsvétra. Amennyire tudjuk, már most szabadítsuk fel a virágvasárnapot és a szent három napot Isten szolgálatára, hiszen ő messziről vár. Siessünk haza, a templomba, mely Jeruzsálem képe, ahol a liturgia, a szentségi találkozás által nyújtja felénk az Atya az ő karját, ékesít fel bennünket és adja ránk a Bárány vérében megmosott fehér ruhát. Már most gondoljunk erre a találkozásra, arra, hogy akkor mit is szeretnénk mondani neki, mert ezzel a készülődésünkkel megnyílunk működésének befogadására. És ha messziről indulunk, akkor se féljünk, útra indulásunknak és utunknak is van kísérője: „Menjünk a megfeszített Krisztussal az Atyához ebből a világból!” (Szent Bonaventura), vele és általa jutunk vissza a béke városába.

Fotó: Vatican.va

 

Magyar Kurír