A zarándok Egyház liturgiája ma összekapcsolódik a megdicsőült Egyházéval, hogy együtt ünnepelje Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását. Az olvasmány bemutatja azokat, akiknek meg van jelölve a homlokuk, fehér ruhában vannak. Mindkét szimbólum a keresztségre utal, mely eltörölhetetlen jegyet tesz az ember lelkébe: a Krisztushoz való tartozás eltörölhetetlen jegyét és a bűntől való megtisztulás ajándékát, Krisztus vére által.

Az Egyház ma nemcsak a kanonizált szenteket ünnepli, hanem azokat az ismeretlen szenteket is, akik megélték a hétköznapokban a keresztségben kapott életszentséget. Ez a
sokszor szinte észrevétlen életszentség nagyon értékes. Benne van a hitért folytatott küzdelem, a Krisztusért vállalt vértanúság és a mindennapi élet keresztjeinek türelmes hordozása is. 

Isten szereti az általa teremtett embert, és gondoskodik róla. Ez a szeretet késztette Fiát a megtestesülésre és tette az embert Isten gyermekévé – visszaszerezve így az ember eredeti, istengyermeki méltóságát, amit a kezdetkor, az első bűnben elveszített. A bűn következménye a halál. A halál és a bűn pedig nem Isten, mert Isten az Élet maga. Krisztusban az Élet legyőzte a halált, és ő az ember bűnét magára véve megváltott minket. Ezt a valóságot hordozod magadban, testvérem. Ez a jel. Hiszel benne?

Ez az állapot nem az örök életre fenntartott ajándék, hanem már jelen életünk mély igazsága, ami bensőleg teljesen átalakít, és Isten életében részesít minket. Igaz, csak rejtett valóságában. Teljesen majd a mennyei dicsőségben ragyog föl. „Akkor majd hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.” Ma ezt szemléljük a szentekben, ami Isten látásából ered, és beöltözteti őket Isten ragyogásába. Fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Megismerve Isten végtelen szeretetét hittel és bizalommal fogadták keresztjeiket és szeretetté alakították azokat, hasonlóan Mesterükhöz, az Isten Fiához. Aki nem azért jött, hogy kiiktassa a szenvedést és a megpróbáltatásokat az életünkből, hanem hogy az örök élet eszközévé alakítsa őket.

Ő maga igazolta ezt, amikor Isten akaratát alázatos szívvel fogadta és elénk élte, egészen a kereszt borzalmas valóságáig. Túlvezetve szenvedéseink, keresztjeink fájdalmain, és méltóvá téve minket, hogy vele legyünk dicsőségében is. Ezért boldogok a lélekben szegények, a szomorúak, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, akik üldözést szenvednek az igazságért. Túllátnak önmagukon. 

Csak önmagadat és bűnös vágyaidat legyőzve lehetsz szelíd, irgalmas, tiszta szívű és békességes. Mert már megtapasztaltad, hogy bűneid és gyengeségeid ellenére szeret téged. Ez a szeretet pedig felszólít, hogy tudj szeretettel, türelemmel és megbocsátással fordulni másokhoz. Ezen az úton és ebben a folytonos küzdelemben nem vagy egyedül, mert ő ott halad veled, hiszen tudatosan magára vette minden emberi nyomorúságodat, gyötrelmeidet, hogy szeretetté alakítva megtanítson ezek megszentelésére.

Boldog mennyei lelkek! Járjatok közben értünk és legyetek segítőink, hogy hittel megélve emberlétünk ajándékát, vállalva annak minden keresztjét és próbatételét, eljuthassunk abba a boldog valóságba, amiben ti részesültetek, és Isten legyen minden mindenben.

Magyar Kurír