A fatimai jelenések 100. évfordulóján, az utolsó jelenés napján, október 13-án országos zarándoklatot hirdettek a soroksári Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István király-templomhoz. Az ünnepi szentmisében Erdő Péter bíboros felajánlotta hazánkat és népünket a fatimai Szűzanyának.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Soroksár-Újtelep Fatimai Szűzanya tiszteletére épült temploma negyvenegy méteres tornyával messze a családias kertváros házai fölé magasodik. A hullámos tetőszerkezetből kiemelkedő torony felmutatja Máriát a világnak.

A jubileumi szentmiséhez a templom előtt elterülő téren állítottak fel szabadtéri oltárt, melyet körülölelve álltak a hívek – a plébániai közösségek, az egyházi iskolák tanárai és diákjai, a Mária Rádió gyalogos zarándoklatának résztvevői. A rádió felhívására több mint háromszázan tették meg gyalogosan, imádkozva az utat a Ferencvárosból, a Bakáts térről Soroksárig. Snell György püspök vezetésével a jelenlévők énekkel, imával készültek a szentmisére.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia meghívására válaszolva szerte az országból érkeztek közösségek, mintegy hatezer ember, hogy részt vegyenek a jubileumon, melyen Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek felajánlotta hazánkat és népünket Mindszenty József 1946-ban elmondott imájának szavaival a Boldogságos Szűzanyának.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt, koncelebráltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai és a nagyszámban jelen lévő paptestvérek.

Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak! Kedves Paptestvérek! Kedves zarándok testvéreim!

A Boldogságos Szűz Mária fatimai jelenésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Jelenések sorozata volt ez, amelyek Szűz Mária üzeneteit közölték a pásztor gyerekekkel és az egész emberiséggel. Ezeknek az üzeneteknek központi tartalma a bűnökért való engesztelés. A harmadik jelenéskor Mária a rózsafüzérhez kiegészítő imát javasolt. Ma is imádkozzuk ezt az egyes tizedek után. Szövege így hangzik: „Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra”. Jézust szólítjuk meg. Többes számban kérjük a bűnök bocsánatát. Nem csupán a saját, múltban elkövetett bűneikre gondolunk, hanem az emberiség bűneinek megbocsátását kérjük. Krisztus szenvedése és keresztje az engesztelés és a megváltás cselekedete, nem csupán annak a jele, hogy Isten közösséget vállal az emberiséggel. Jézus maga mondja az utolsó vacsorán, hogy vérét a bűnök bocsánatára ontják ki (Mt 26,28). Az első keresztény igehirdetés már a bűnök bocsánatát hirdeti Jézus által (ApCsel 13,38). Nekünk is csatlakoznunk kell Krisztushoz, ezért kívánja Szűz Mária engesztelésként a bűnök sokaságáért az imádságot és az áldozatot. Fatima üzenetét egészében jellemzi az üdvösség iránti aggodalom, mégpedig az emberiség bűnei miatt.

Az evangélium szerint Szűz Mária ott állt Szent Fiának keresztje alatt. Mária szenvedése Jézus személyéhez kapcsolódik. Krisztus szenvedése miatt állja ki édesanyja a legnagyobb kínokat. Sejtelmes részletességgel szólt az agg Simeon jövendölése, hogy Mária lelkét járja át a tőr. Igen, Jézus szenvedése Máriának nem a testét, hanem a lelkét sebezte meg. Ő volt az az ember, aki már akkor a szeretetben legközelebb állt Szent Fiához. Ő volt az, aki tudta, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott; tudta, hogy ő a Megváltó; hitt abban, hogy Isten ígéretei benne teljesülnek. Mégis mintha mindennek az ellenkezője történt volna.

Mintha Jézus titokzatos szavai is különleges értelmet kaptak volna: „Nem békét hozni jöttem, hanem kardot” - mondta (Mt 10,34). Igen! Jézus nem fegyveres harcot hirdetett. Ezt még Szent Péter is csak az Olajfák hegyén értette meg. Az a fegyver, ami Jézussal a világba jött, az ellene fordított fegyver volt. Az ő igazsága azóta is újra meg újra a gyűlölet és az erőszak áldozata, a rágalom és a gúny céltáblája a történelemben. Követőinek szenvedése, a vértanúk helytállása kiegészíti (vö. Kol 1,24), új meg új helyzetekben ragyogtatja fel Krisztus szenvedését.

A fatimai Szűzanya minden szomorúságunkban, betegségünkben, csüggedésünkben közbenjárónk. Egyénileg, de az Egyház közössége nevében és népünkért is kérjük pártfogó támogatását. Az ő azonosulása Krisztussal megmutatja, hogy hogyan nyer értelmet, hogyan törpül el minden fájdalmunk és keserűségünk, ha teljes szeretettel Jézushoz kapcsolódunk.

De a Szűzanya példaképünk is. Példaképünk a kitartásban, mert ott állt a kereszt alatt akkor is, amikor a tanítványok – János kivételével – már elmenekültek. Az ő hitét és szeretetét nem rendítette meg, hogy látszólag minden Jézus kudarcát mutatta. Nem csak a fiának lehetett volna ez a veresége, de ellentmondott az Isten ígéretének is. És amikor minden az ellenkezőjét látszott is igazolni, ő mégsem omlott össze, hanem kitartott a hitben és a szeretetben.

Hazánkban ma hitünket, Egyházunkat, de népünk életét is talán leginkább az elszürkülés, a hit és az érdeklődés elvesztése fenyegeti. Nem csak azért éljük át ezt a kiszáradást, mert felcsillant előttünk a jólétnek, az anyagiaknak, az utazásoknak, a csodálatos műszaki alkotásoknak, a kényelemnek a lehetősége. Nem is csak azért, mert ma már egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a lehetőség illúziónak bizonyul. Gyakran ennél is nagyobb a baj. Sokszor maga az ember változik meg bennünk. Mintha magunk is olyanok lennénk, mint a számítógépes csevegés oldalai, ahol mosolygó vagy sírásra görbülő szájú karikával jelezzük, hogy valami tetszik, vagy nem tetszik. Mintha a szellemi és az érzelmi gazdagságunkat nyelné el a körülöttünk kavargó, mindent betöltő hangzavar. Pedig az Isten szól hozzánk. Minden embert az üdvösségre hív. Nekünk, keresztényeknek pedig már a keresztségben, különösen pedig a bérmálás szentségében megadja a Szentlelket, hogy felfogjuk a dolgok értelmét, megtaláljuk, megértsük vagy megérezzük az Isten akaratát, és kövessük is azt. De ehhez figyelnünk kell a szavára. Meg kell teremtenünk magunkban a csendet, hogy gondolkodni, értékelni, imádkozni tudjunk. Szűz Mária a gyermek Jézussal történteken el-elgondolkodott. Milyen mélyen és megrázóan gondolkodhatott el fiának szenvedésén! És milyen csodálatosan élte át a feltámadás örömét és a Szentlélek eljövetelét a tanítványokkal együtt!

A fatimai Szűz üzenetei az I. világháború vége felé, közvetlenül a szovjet kommunizmus színrelépése előtt hangzottak el. Az azóta eltelt évszázad szinte részleteiben, képi megjelenésében is felidézte az üzenetek tartalmát. A vérbe boruló, megsebzett fehér ruhás emberben II. János Pál pápa saját magát ismerte fel, és a merénylet után a testébe fúródott golyót, felajánlotta a fatimai Szűzanyának. Ma is ott található a kegyszobor koronájában. A fatimai üzenetek egyik lényeges tartalma az imádságra, engesztelésre való felhíváson túl a felajánlás szorgalmazása. Különösen Oroszország és a világ felajánlását kérte a Szűzanya. Szűz Mária úgy mutatkozik be a jelenések során, főként éppen október 13-án, mint a Rózsafűzér Királynője. Azóta is végezzük egyházmegyénkben az elsőszombati rózsafűzért engesztelésül és könyörgésül egyházmegyénkért és egész népünkért, különösen a magyar ifjúságért és a családokért. 2003-ban egyházmegyei zarándoklat keretében ajánlottuk fel főegyházmegyénket Fatimában a Boldogságos Szűzanyának. 2006-ban magyar nemzeti zarándoklaton tettük meg Fatimában ugyanezt a felajánlást a püspöki kar és a határon túli magyar püspökök részvételével. Hazánkat és népünket ajánlottuk a fatimai Szűzanyának. Más egyházmegyéink főpásztorai és hívei is megismételték ezt a felajánlást a Szűzanya fatimai kegyszobra előtt.

Amikor imádságban felajánlásokat teszünk, egyénileg és közösségileg csatlakozunk Krisztus áldozatához. Ez az Isten iránti legnagyobb szeretet kifejezése. Ha Mária Szeplőtelen Szívének felajánlott nép vagyunk, akkor életünkben az Isten iránti szeretetnek kell tükröződnie. Isten pedig megkívánja tőlünk az imádságot, a tízparancs súlyos szavaival szól hozzánk a történelem mélyéről, Jézus személyében pedig különös erővel állítja elénk az embertársaink iránti szeretet parancsát.

Keressük tehát újra meg újra Isten akaratát! Vállaljuk nagylelkű szeretettel a család felelősségét, az áldozatkész odaadást a gyermekek, az idősek és a legjobban rászorulók iránt. De ne feledkezzünk meg közösségünk, Egyházunk, népünk gondjairól sem, és amiben csak tudjuk, segítsük azokat is, akiket a világ más tájain fenyeget a háború, a szenvedés és a nyomor. Ne zárjuk be a szívünket egyetlen bajba jutott embertársunk előtt sem. Mert nem értelmetlen, magányos tévelygés az emberiség sorsa. Van édesanyánk, aki gondoskodó szeretettel közbenjár értünk Szent Fiánál.

Fatimai Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya, Világ Győzelmes Királynője könyörögj értünk! Amen.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros megáldotta a Kondor Lajos SVD tiszteletére állított emléktáblát. A verbita szerzetes Fatimában szolgált, ő az ottani magyar kálvária létrehozója. A tábla elhelyezését kezdeményező plébániai közösség nevében Király Attila plébános emlékezett meg a soroksár-újtelepi templom építését, illetve a fatimai üzenet terjesztését támogató verbita szerzetesről.

A Fatima100 jubileumi programsorozat október 14-én, szombaton konferenciával folytatódik.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír