Keresztelő Szent János születése ünnepén az aacheni dóm melletti téren Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát mutatott be szentmisét. Szerkesztőségünk a zarándoklat programjairól, hangulatáról, a szentmisén elhangzott gondolatairól és személyes benyomásairól kérdezte a pannonhalmi főapátot.

Képgaléria– Klikk a képre!

Hétévente rendezik meg az aacheni zarándoklatot. Mi a jelentősége napjainkban? Milyen szándékkal indulnak el a zarándokok?

Két és fél napot tölthettem Aachenben, és az volt a benyomásom, hogy az aacheni zarándoklat élő, örömöt sugárzó esemény volt sokak számára. A dóm, a terek és az utcák tele voltak derűs keresztényekkel. A szabadtéri alkalmak (mise, ereklyetisztelet, ifjúsági rendezvények), a reggeli és esti zsolozsma a dómban „telt házat” vonzottak.


A zarándokok egy része a hagyományt követve kelt útra, a többség a püspök és az aacheni keresztény közösség meghívásra érkezett Aachenbe, hogy felfedezzék a zarándoklat üzenetét, hogy hitük is élő, mozgásban lévő legyen. Minden lelki program, minden igehirdetés és ima az élő hit ajándékáért történt.
Milyen programok kapcsolódtak a zarándoklathoz?

Gazdag lelki, istentiszteleti és kulturális kínálatról gondostak az egyházmegyei szervezők, közös és nagyon igényes liturgiák, igehirdetések, egyéb imádságos és meditatív alkalmak formájában. A zarándoklathoz kapcsolódó bűnbánati lehetőségekre, testvéri találkozókra idősek, szülők, gyerekek, fiatalok érkeztek Aachenbe. A szerzetesek zarándoklata mellett a tűzoltók, rendőrök és más hivatásban élők, például politikusok is csoportosan vettek részt a zarándoklaton. Külön figyelmet érdemel a három, igényes és tartalmas Nagy Károly-kiállítás.


A magyar lelkész és az ott élő magyarok is részt vettek a szentmisén. Mit jelent ez a zarándoklat a helyi közösség számára?

Az aacheni zarándoklat egyik vezérigéje az Ábrahámot meghívó szó volt: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.” (Ter 12,1) A magyarok közösségének, amely Kölnből és Aachenből regrutálódott, ez a szentírási mondat vigasztalás és hívás is. Magyarokként Németországban élnek, új földön, és szükségük van arra, hogy a másik nemzet körében élő hittel éljék meg keresztény katolikus magyarságukat. A zarándoklat, a közös lelki élmények, a sokféle program minden bizonnyal lendületet, ihletet, feltöltődést adott magyarjainknak is.


Személyesen mit jelentett főapát úrnak, hogy jelen volt a zarándoklaton?

Heinrich Mussinghoff aacheni püspök urat a korábbi zarándoklatokról ismertem, személyes levélben hívott meg, és egyben arra is kért, hogy Keresztelő Szent János születése ünnepén az összegyűlt zarándokoknak misézzem, igét hirdessek. A német többségre való tekintettel minden német nyelven zajlott. Együtt koncelebráltunk, az Egyház nemzetek feletti és egyetemes küldetését kifejezendő: a kolumbiai püspökök és a helyi püspökök, papok, köztük a magyarok lelkésze is. Heinrich püspök úr külön is köszöntötte a magyarokat.


Milyen személyes szálak fűzik Aachen városához?

Magyar vagyok, de tudatos európai is, az európai kereszténység, történelem és kultúra örököse s tudatos vállalója. Aacheni első látogatásom óta lélekben „aacheni polgárnak” tekintem magamat. Nagy Károly dómja számomra az egységes kereszténység, a bencés szerzetességa szimbóluma, hiszen Nagy Károly kultuszminisztere a bencés Alkuin mester volt. Jelenti továbbá a Szent István-i és az anjou-i távlatot, amely a magyarok figyelmét Európa közepére és szívébe irányította: a magyaroknak ez a fajta Európához kötődése a foglalata az Aachen-élményemnek.

Első zarándokutunk alkalmával 1993-ban itt találkoztam utoljára a már halálos beteg Antall József miniszterelnökünkkel, aki az akkori Erdődy Gábor bonni nagykövetünk kíséretében érkezett a magyar kápolna elé állított Szent István-szobor felavatására. A dóm kiváló művészettörténészétől, Herta Lepie asszonytól kaptam tanácsot a pannonhalmi bazilika megújításához. Ezt most személyesen meg is tudtam neki köszönni. Sok lelki és szellemi szál köt az aacheni dómhoz és immár több aacheni zarándoklathoz is. Úgy tűnik, hogy a néhai Müllejans dómprépost úr megérezte a dóm iránti szeretetemet, felvétetett az Acheni Dóm Kuratóriuma tiszteletbeli tagjának.


Miről beszélt a szentmisén a zarándokoknak?

Beszédem elején átadtam Szent Márton Hegye szerzetesi közösségének és híveinek köszöntését, majd megköszöntem a német híveknek azt sok segítséget, amellyel a magyarokat támogatták az elmúlt évtizedekben, és még ma is teszik.


Szent István és Nagy Lajos királyunk Aachenhez való kötődéséről szóltam röviden, amely hagyomány ereje bennünket, mai magyarokat is ide vonz. Utána Keresztelő Szent János, a nap szentje nevéről szóltam, azaz hogy János neve azt jelenti: Isten irgalmas. Mindenkinek azt ajánlottam, hogy ezt a szót és ennek üzenetét – „irgalom” – tegyük életprogrammá a mi szép, de embertelen világunkban. Arra kértem őket, hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, hogy beteljesedjék, ami ennek a zarándoklatnak célkitűzése: „Glaube in Bewegung” – azaz hitük élő és örömteli legyen.

Magyar Kurír
(tzs)