A pálos rend névadója és védőszentje, Remete Szent Pál ünnepének vigíliáján, január 14-én a budapesti Sziklatemplomban mutatott be ünnepi szentmisét a lengyel Łukasz Buzun segédpüspök, korábbi częstochowai pálos házfőnök. A szentmise keretében a pálos szerzetesek rendi fogadalmukat is megújították.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szertartás elején a kaliszi egyházmegye segédpüspöke hangsúlyozta, különösen nagy öröm számára, hogy a magyarországi szerzetesekkel ünnepelheti Remete Szent Pál ünnepét, majd köszöntötte paptestvéreit és a megjelent híveket.

Łukasz Buzun homíliájában Remete Szent Pál életén keresztül mutatta be a mai pálos szerzetesek és minden katolikus hívő Istenhez vezető útjának állomásait, miként tekinthet mindenki példaként a védőszentre. Mint mondta – akárcsak a jelenlévők legtöbbje, úgy Szent Pál is szüleitől kapta a Jézus követésére hívó első indíttatást, a keresztény hitet. Az Egyiptomban élő szülők halála után, a 249-ben kitört keresztényüldözés idején sógora az örökség reményében feljelentette, Pálnak menekülnie kellett. Théba pusztájában, egy barlangban talált menedéket – ezzel kezdődött Istennel való komoly kapcsolata.

Első párhuzamként a segédpüspök hozzátette: mi is azért gyűltünk ma össze a templomban, hogy Istennel találkozhassunk. Hitünk pedig a mai, minket körülvevő bizonytalan világban biztos talajt ad számunkra. Amint egykor Remete Szent Pál a pusztában, úgy a mai kor keresztényei is találkozni szeretnének Istennel, őt keresik, a felé vezető úton próbálnak járni. Pál hite révén igyekezett Isten akaratát keresni, azt teljesíteni. Azzal, hogy a pusztába vonult, felismerte saját hivatását – Istennel akart mindig lenni. Łukasz Buzun tovább sorolta a párhuzamokat: minden ember vágyik az örömre, a boldogságra. Szent Pál tudta, hogy mindennek a hit az alapja. Aszerint kell élni és cselekedni. Tudta, hogy életének célja van. Ebben is példa lehet a mai kor embere számára, hiszen az ő célja a mi célunk is: az Istennel való együttlét cselekedetekben, imákban.

A segédpüspök figyelmeztetett: amikor az ember elveszíti a reményt, hogy elérheti célját, kezd a mulandó földi javakhoz, személyekhez ragaszkodni. Ha a hit fénye kialszik szívünkben, helyét a szomorúság, a félelem és a reménytelenség foglalja el. Ezért fontos tehát, hogy – mint egy törékeny cserépedényt – őrizzük hitünket. Az imádság eloszlathatja a reménytelenséget Istennel való kapcsolatunk erősítése révén. A hit azonban alázatunkat is növeli – általa belátjuk lehetőségeink végességét. Ha e gyengeségeinkkel együtt adjuk át magunkat Istennek, akkor erősekké, bátrakká válhatunk. A hit és az imádság által megélhetjük, hogy fontosak vagyunk Isten számára, nem hagy minket egyedül. Így élt Remete Szent Pál, hittel, alázattal, ami hatalmas erőt adott neki, élete pedig példát nyújthat mindennapjainkban.

A Budapesten élő pálos szerzetesek a homília és az azt követő hitvallás után újították meg rendi fogadalmukat.

* * *

Esztergomi Boldog Özséb, aki a Magyar Pálos Rendet alapította, 1200 körül született Esztergomban. 1246-ban lemondott vagyonáról, minden rangjáról, és három esztendőn át remeteként élt a Pilisben. 1250-ben összegyűjtötte az ország távolabbi részein élő remetéket, hogy a nemzetért végzett imádságaikat közösen ajánlják fel Istennek. A rend hamarosan elterjedt, az országban több száz kolostoruk épült.

Amikor az Osztrák–Magyar Monarchia területén II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a pálosoknak csupán két kolostoruk maradt – Lengyelország területén. Magyarországra 1934-ben térhettek vissza, s folytathatták itteni szolgálatukat. A többi szerzetesrenddel együtt azonban őket is feloszlatta 1950-ben a kommunista diktatúra. A Grősz-per egyik vádlottja volt a pálos Vezér Ferenc, akit 1951-ben koholt vádak alapján kivégeztek, másokat börtönbüntetésre ítéltek. A többi szerzetesrenddel együtt az 1989-es rendszerváltozást követően indulhatott újra a pálosok magyarországi élete is.

Azóta egyre többen érdeklődnek a pálos lelkiség iránt, ugyanakkor a rend számára is fontos, hogy a világi személyeket közösséggé szervezze. Szabályzatuk kifejezetten buzdítja is a rendet, hogy ahol lehet, hozzanak létre világiakból álló baráti köröket, ezért 1996. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén megalakult a Pálos Baráti Kör. Ennek tagjai imahátteret biztosítanak a rend számára, ugyanakkor céljaik közé tartozik hivatások ébresztése is. A pálosok – mint az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend – szorosan kapcsolódnak a keresztény magyar kultúrához, ezért a Pálos Baráti Kör feladata ennek ápolása is.

Amint a pálosoknak, úgy a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt Sziklatemplomnak is különleges története van. 1924-ben egy magyar zarándokcsoport járt Lourdes-ban. Ekkor vetődött fel annak gondolata, hogy épüljön Budapesten is egy lourdes-i barlang, hogy a hívek ott imádkozhassanak. A Gellért-hegy déli oldalán lévő Szent Iván-barlangot szerették volna engesztelő szentéllyé kiépíteni. Később a barlang természetes üregét mesterséges résszel bővítették robbantásokkal, a hegy belsejében. A pálos rend generálisának kérésére Serédi Jusztinián esztergomi érsek, mint területileg illetékes főpásztor, engedélyezte a pálosok letelepedését a számukra épített Sziklakolostorban. A kalocsai érsek 1934. május 8-án Częstochowába utazott, és tizennégy pálos szerzetessel tért vissza, közöttük Przezdziecki Piusz rendfőnökkel.

1939-től ezrek menekültek el Lengyelországból és érkeztek Magyarországra. Ők is nagy örömmel látogatták a Gellért-hegy lábánál lévő templomot és kolostort. Többször járt a szentélyben Mindszenty József bíboros is. A szerzetesrendek szétverése, tagjainak elhurcolása előtt nem sokkal a hercegprímás ottani beszédét közel százezer zarándok hallgatta. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állított, kivilágított fakeresztet 1951-ben ledöntötték, majd az 1960-as évek elején két méter vastagságú betonfallal a bejáratát elzárták. A kolostort az Állami Balett Intézet kollégiumnak kapta meg.

A rendszerváltozáskor a templomot és a kolostort újra megnyitották. 1989. augusztus 27-én Angelo Acerbi pápai nuncius áldotta meg az új gránitoltárt, 1992. június 6-án pedig Gyulay Endre püspök szentelte újra fel a Sziklatemplom külső termét.

E helyen gyűltek most össze szentmisére az ország több helyén szolgáló pálos szerzetesek, a baráti kör tagjai és a templomot rendszeresen látogató hívek, hogy részt vegyenek a Łukasz Buzun püspök által bemutatott szentmisén.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír