A katonák védőszentjére, Szent Mártonra emlékezett a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj állománya november 11-én a debreceni Megtestesülés-templomban, amely egyben a zászlóalj helyőrségi temploma is.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A zászlóalj zenekaruk kíséretében vonult át a debreceni Kossuth laktanyából a templomba. Az ünnepséget Szentesi Csaba őrnagy, tábori lelkész, görögkatolikus parókus nyitotta meg, köszöntötte a jelenlévőket, köztük Kajári Ferenc ezredest, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat Felderítő Csoportfőnökségének megbízott csoportfőnökét és Rumi Zoltán ezredest, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság Felderítő Főnökségének vezetőjét.

Szentesi Csaba elmondta, nagyra értékeli és tiszteli a katonák helytállását, hazaszeretetét, önfeláldozását, és azt kérte tőlük, Szent Márton ünnepén fohászkodjanak Isten áldásáért, és kérjék védőszentjük közbenjárását szolgálatukra, életükre, családjaikra. Ezután egy rövid párbeszédet idézett, amely a II. világháború után az egyik koncentrációs táborból kiszabadult két ember között hangzott el:
— Te még gyűlölöd a németeket? — kérdezte az egyik. 
— Hát persze! — hangzott a határozott válasz.
— Akkor te még mindig fogoly vagy — mondta szomorúan a társa.

A harag, a gyűlölet fogva tart. Megkötözött kézzel, szívvel nem lehet szabadon élni – tette hozzá Szentesi Csaba, és kérte a katonákat, Szent Márton ünnepén a harag, gyűlölet helyett a helyzet elfogadása, a megbocsátás uralkodjon a szívükben.

Krakomperger Zoltán teológiai tanár, debreceni plébános Tours-i Szent Márton, a katona életét állította példaként a jelenlévők elé. Kiemelte, az 1700 évvel ezelőtt született szentet katonának nevelték, és katonaként élt. Majd megtérése után továbbra is hadviselésben akart élni, de többé már nem a fegyverforgatásban, hanem síkra szállt mindazért, ami életet ad az embernek, természetfölötti, kegyelmi, lelki életet. Ez a Krisztusba vetett hit, amely minden embert megkülönböztetés nélkül összekapcsol.

A plébános felidézte Márton életéből azt az epizódot is, amikor a szent katonatársai jelenlétében a tiszti rangját jelképező bíborszínű köpenyének felét megosztotta a didergő koldussal, akit a fagyhalál fenyegetett. Mindez híven tükrözte Szent Márton lelkületét.   

Az ókori római katonaságnál a tiszti rangot kifejező bíborszínű köpeny fele a kincstáré volt, a másik felével szabadon rendelkezhetett az, aki azt viselte. Ez a magyarázata annak, amiért Márton köpenyének csak a felét vágta le és terítette a fagyhalál fenyegetése miatt életveszélybe kerülő koldusra. Szent Márton tiszteletben tartotta saját korának törvényeit, ugyanakkor nem feledkezett meg arról, hogy kötelessége a bajba jutott embernek nyomorúságában segíteni – fejtette ki Krakomperger Zoltán, aki szerint korunkban is szükséges az a szemlélet, hogy ne a törvény semmibe vétele árán segítsünk másokon. Engedjük érvényesülni a törvény által meghatározott keretet, mert az biztonságot, stabilitást ad az emberek közösségének, ugyanakkor nem zárhatjuk be a szívünket a nyomort, ínséget szenvedő társunkkal szemben.  

A krisztusi irgalmasság nemcsak a vallásos környezet társadalomtól elzárt területére való, hanem radikálisan beletartozik a közéletbe, a katonaéletbe, minden olyan közösségbe, amely az ember javát hivatott védelmezni — hangsúlyozta a debreceni plébános.

Az ünnepen a helyőrségi zenekar működött közre.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír