Az elmúlt években felújított Sarlós Boldogasszony-székesegyház Madonna-kápolnáját szentelte újra szentmise keretében Veres András püspök november 1-én, Mindenszentek ünnepén. Az MKPK elnöke a szenteléskor azért imádkozott: a kápolna olyan hely legyen, ahol ég és föld, Isten és ember találkozhat.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szombathelyi székesegyház északi kereszthajójából nyíló, 1800-ban befejezett Madonna-kápolna eredetileg Szent Mihály-kápolnának készült.  A kápolnát az 1945. évi légitámadás szerencsés módon megkímélte, így a székesegyházban egyedül itt maradtak meg az eredeti, a barokk és rokokó korszakában keletkezett, egyedülálló értékű  falfestmények – tudtuk meg Gyarmati András festő-restaurátortól.

A 215 éves történelme során többször restaurált kápolnabelső századunkra ismét megérett a felújításra, a munkálatokat 2014 szeptemberében kezdte meg a Szombathelyi Egyházmegye.

Sári Gabriella festő-restaurátor bemutatta a falfestményeket, és ikonográfiai értelmezést adott. A kápolna meghatározó falfestménye a mennyezeten ábrázolt Utolsó Ítélet. A két féltekére osztott ábrázolás két idézetet tartalmaz a Máté evangélium 25. fejezetéből: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” Az idézet szellemében a dicsőség jelképeit ábrázolta a művész. A „Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült” szellemében pedig a büntetés eszközei, jelképei jelennek meg, így a mérleg, lángpallos, kard, tőr. 

Végül képekkel szemléltetve számolt be a konzerválás és esztétikai helyreállítás céljával végzett restaurálás menetéről.  

A Madonna-kápolna felszentelési szertartását magába foglaló, a felújított kápolna oltáránál bemutatott szentmise a vízszenteléssel kezdődött. Újraszenteljük a megújított kápolnát, hogy a közösségünk lelki templommá növekedjék, és összegyűlve az oltár körül gyarapodjék az égi szeretetben – imádkozott Veres András püspök a szertartás elején.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Mindenszentek ünnepéhez kapcsolta szentbeszédét. A katolikus világ ma azokat ünnepli, akik előttünk jártak, és eljutottak Isten országába. Sokukat név szerint is ünnepeljük, de megemlékezünk azokról is, akiket bár nem emeltek az oltár magasába, de Isten dicsőségét szolgáló életük példát ad számunkra. Ezeket a névtelen szenteket nem teszi nagyobbá a mi dicsőítésünk, ahogy ezt Szent Bernát megfogalmazza, nekünk azonban javunkra válik, ha életpéldájukat magunk elé állítva imádkozunk azért, hogy segítsenek végigjárni a krisztusi utat. Ez nem könnyű, szükségünk van segítségükre, hogy ne csak vágyainkban, hanem a valóságban megélhessük a krisztusi példát – biztatott Veres András.

Szent Pál nyomán fogalmazta meg a keresztény ember feladatát: Mindent Isten dicsőségére tegyetek! Majd rámutatott: mindaz, amit a szeretet jegyében egymásért teszünk, azzal Istent dicsőítjük. Van-e nagyobb annál, minthogy az egymás iránti szeretetről ismernek meg minket – tette fel a kérdést. Válaszul a keresztény ember életcélját hangsúlyozta: törekedjünk az életszentségre, növekedjünk napról napra szeretetben. Az embert a szeretet istene teremtette, így természetébe van írva, hogy örömöt találjon a szeretetben, a jóban. Legyünk tudatában ennek mindenütt, és ne engedjünk, hogy emberi kicsinyeskedésünk legyen úrrá cselekedeteinken a mindennapokban – mondta, és Szent Pál szavaival biztatott: Már Isten gyermekei vagyunk. Mindazok, akik Jézusban reménykednek, szentté tudnak válni, Isten kegyelme ugyanis alkalmassá tesz minket erre.


Végül azért imádkozott, hogy a most újraszentelt kápolna olyan hely legyen, amely megerősít bennünket abban, hogy itt az ég és föld, Isten és ember találkozhat. Ezt segíti elő a kápolna „nyitott boltozata”, ami azt sugározza, hogy ez a találkozás létrejön, és ezt közvetíti a Jákobot ábrázoló falfestmény. „Szent ez a hely” – ébred álmából ezzel az ujjongó felkiáltással Jákob.

Megáldjuk ezt a helyet abban a reményben, hogy minden ember számára elérhető legyen ez a megtapasztalás. Legyen az örökimádás helye ez a kápolna, hogy az Istent imádók buzgóságát látó  betérők megerősödjenek, lelkületükben gazdagodjanak. Azért imádkozom, hogy valósuljon meg itt a találkozás ég és föld, Isten és ember között – zárta szentbeszédét Veres András.

A homília után a Mindenszentek litániája elimádkozásával folytatódott a liturgia, amit a szentelés szertartása követett. Veres András a szenteltvízzel meghintette a falakat, majd az oltárt kente meg krizmával, és meggyújtotta a tömjént, az Isten dicsőítését kifejező lángot, végül pedig feldíszítették az oltárt, és a felajánlással folytatódott a szentmise.

Maradjon a szívünkben a mai nap üzenete: Isten fia köztünk van, éljünk ennek tudatában – ezzel a gondolattal fejezte be Veres András a szentmisét. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír