Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Tegyük mi is bátran Jézus elé tehetségeinket, képességeinket, bármennyire is kevésnek érezzük azokat. A többi az Ő dolga Lyon
mellett született 1786-ban. Szülei egyszerű földművesek voltak.
Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a francia forradalom, majd az
anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Földműves munkát
végzet, de hő vágya volt, hogy pap lehessen. 19 éves korában sikerült
iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban a
fogyatékos latin tudása miatt nehezen végezte tanulmányait. 29. éves
korában pappá szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa. A vallástalan
falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot.
Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek
hozzá, és tanácsait szent tisztelettel fogadták. Súlyos kísértések és
testi fájdalmak gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt
szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt életének középpontja. 74 éves
korában halt meg 1859. augusztus 4-én. XI. Pius pápa avatta szentté
1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé.
Vianney
Szent Jánost nehezen elvégzett tanulmányai nem akadályozták meg az
életszentségre jutásban. Azt a keveset, amije volt, jól használta,
odatette Jézus elé, aki bőségesen megszaporította, sokakat jóllakatva a
kegyelemmel.
Sok
érdekes és sajátságos történetet jegyeztek fel róla. Engem a
gyóntatásban való buzgólkodása, és az egyszerű emberek iránti szeretete
fogott meg leginkább.
(Részletek Trucho: Az ars-i plébános című kötetéből)
Vianney
Szent János emberszeretete és szociális érzéke legendás volt a maga
korában. Amikor közölték vele a hírt, hogy érdemeit a világi hatóság is
méltányolja és rövidesen a becsületrend lovagjává avatják, s megkapja a
vele járó keresztet is, a következőket mondta: "A kereszttel jár valami
fizetség?... Jelent ez pénzt is a szegényeimnek?" - Amikor megtudta,
hogy ez csak tiszteletbeli kitüntetés, kissé csalódottan így válaszolt:
"Ha ez így van és a szegények mit sem várhatnak ettől, kérem, mondják
meg a császárnak, hogy nem vehetem hasznát."
Rendkívüli
gyöngédséget érzett a vak Bichu anyó iránt, aki az ars-i templom
közelében lakott. Szívesen adott alamizsnát neki, - azért is, mert az
nem ismerte fel az adakozót. Csöndesen közeledett hozzá, pénzt vagy
élelmiszert tett a kosarába és szó nélkül továbbállt. A derék asszony
azt hitte, hogy valamelyik szomszédnője adta az alamizsnát, s így mindig
azoknak hálálkodott: Köszönöm kedvesem.
Vianney élő példája
volt annak, hogy a szentéletű emberek sem állnak távol a valóságos
élettől, - s hogy humoruk is lehet. A következő két kis történet ezt
igazolja. - Blanchon plébánost, aki jó barátja volt Vianney-nek, jól
táplált, testes embernek ismerték. Egy alkalommal így szólt az ars-i
plébánosnak: "Számítok önre, hogy könnyen az égbe jussak... Amikor a
mennybe megy, majd a reverendájába kapaszkodom." A Szent kedves,
hamiskás mosollyal így válaszolt: "Barátom, őrizkedjék ettől. A
mennyország kapuja igen keskeny, mindketten az ajtó előtt rekedhetünk."
Egy
ugyancsak kövér asszonyságot szintén a mennyországba való jutás módja
érdekelte. Amikor efelől érdeklődött az ars-i plébánostól, az így
válaszolt: "Lányom, tartson három nagyböjtöt."
"Sehol, még a
Vatikánban sem várakozom" - mondta egy előkelő hölgy, aki azt hitte,
hogy valóságos és vélt rangja elégséges lesz arra, hogy a plébános soron
kívül meggyóntassa. "Ó, a szegény ars-i plébános előtt - tette hozzá
csöndesen - mégis várakoznia kell!"
Egy nyári délelőtt
Vianney Szent János nagy tömeg előtt tartotta meg szokásos katekézisét.
Eközben egy szegény ember igyekezett a templomba bejutni. A plébános
észrevette a mankókon járó, idős koldust. Azonnal fölkelt, s utat törve
magának a hallgatók között, a templomba vezette. Minden hely foglalt
volt. A Szent nem jött zavarba: saját székére, amelyről katekéziseit
szokta tartani, ültette a koldust - ő pedig állva folytatta a tanítást. A
jelenlevők és az utókor megítélése szerint is: ez a jelenet az assisi
Poverello történetébe is beillene.
Vianney Szent János imája
Vianney
Szent JánosJézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben
akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni.
Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti
szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok
találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen,
oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre
tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!