1786. május 8-án született Lyon mellett, Dardilly-ban. Szülei szegény parasztok voltak, hatan voltak testvérek. A földeken segített szüleinek, akik szegényen éltek, de vallásosan nevelték gyermekeiket. 13 évesen lett elsőáldozó, megrakott szénásszekerekkel takart rejtekhelyen. Már ekkor elhatározta, hogy pap lesz. Tanulni nem sokat tudott a francia forradalomtól zavaros időszakban. Hittant is titokban tanult.

Plébánosa segítette, hogy 19 éves korában iskolába kerülhessen, ám nagyon nehezen tanult. Behívták katonának, de lemaradt a csapatától. Egy ideig tanítóskodott, végül mégis folytathatta papi tanulmányait. 1812-ben felvették a verriéres-i szemináriumba. Gyengén sikerült vizsgák után csak támogató lelkiatyja segítségével szentelték pappá 1815-ben, azonban ekkor még nem kapta meg a gyóntatásra a fölhatalmazást. Csak később kapta meg a gyóntatásra az engedélyt. Az őt támogató plébános halála után, 1818 elején őt nevezték ki Ars falucska plébánosának.

Nagyon nehezen találta meg a megfelelő lelkipásztorkodás helyes módját. Többször el akarta hagyni faluját, de néhány híve erőszakkal visszahurcolta. Mint gyóntatót nagyra értékelték, a hívek mindenfelől hozzá sereglettek, tanácsait szent tisztelettel fogadták. A falu kocsmái egymás után bezártak, a férfiak közül is egyre többen jártak templomba.

42 évig volt Ars plébánosa, napi 15-16 órán keresztül gyóntatott. Voltak akik külföldről érkeztek hozzá gyónni. Közben belső kisértésekkel és betegséggel küzdött. Rágalmazták, kikezdték irigy paptestvérei is. Egész lénye mindennek ellenére szelídség és egyszerűség volt. Szigorú önmegtagadó életet folytatott. Igen sok időt fordított az Oltáriszentség előtti imára.. Alkalmatlannak és érdemtelennek tartotta magát. 1825-től kezdve egyre többen jöttek beszédeire és gyóntatószékéhez. Kinevezték tiszteletbeli kanonokká, sőt a kormány 1855-ben a becsületrend lovagjává is kinevezte. Ő teljesen meg volt győződve saját “semmiségéről”.

Betegsége egyre jobban gyötörte. Felgyógyulásáért nem volt hajlandó imádkozni, még kedvenc szentjéhez, Szent Filoménához sem. A szentségekkel megerősítve meghalt 1859. augusztus 4-én Arsban, 74 éves korában, teljes kimerültségben. 1905-ben avatta boldoggá X. Piusz pápa, és 1925 pünkösdjén, május 31-én XI. Piusz pápa szentté avatta. 1929-ben minden plébános pártfogójává tették. Ars városka temploma, ahol teste nyugszik, zarándokhellyé vált.

Példája:

Alázatosan fogadd el magadat, de tudd: több is telik tőled!