Édesanyáknak rendezett találkozót augusztus 29-én a Szent Mónika közösség az újpalotai Boldog Salkaházi Sára-templomban. A hálaadó szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az oltárt kétfelől övező zászlók sokasága árulkodott arról, mely településekről érkeztek zarándokok. A segítők, a templomot színültig megtöltő hívek közt kis fonott kosarakban gyűjtötték az imaszándékokat.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentbeszédében visszatekintett a múltra: „Máig emlékszem, amikor 1980-ban Pestújhelyre kerültem káplánnak és végignéztem a hatalmas újpalotai lakótömbökön, amelyek mindegyikében falunyi sokaság lakott. Eszembe jutott Szent Pál apostol Athénben átélt szomorúsága: »Megrendült a lelkem a bálványokkal teli város láttán.« Ezt éreztem én is, hiszen ennek a város nagyságú városrésznek nem volt temploma. Akkor álmodni sem mertem, hogy több mint harminc év után ilyen csodálatos épületben lehetek majd együtt a Szent Mónika közösség tagjaival.”

Bábel Balázs megemlékezett arról az idős orvosról, aki a nyolcvanas évek elején elárulta neki, hogy elásott egy kis Mária-érmét, s ott egyszer templomnak kell állnia. A templom felépült, méghozzá azon a tájon, ahol a földbe rejtette az érmécskét.

Felidézte a Szent Mónika közösség első vezetője, a közelmúltban elhunyt Róna Gábor atya sorsát, aki külföldi emigrációba kényszerült, miután a jezsuita rendet – minden más renddel együtt – betiltották, vagyonát elkobozták. „Hazatérve hosszú száműzetéséből, kinti példákat követve, megalapította a Szent Mónika közösséget, emlékezve Szent Ágoston hősies és nagylelkű édesanyjára” – fogalmazott Bábel Balázs, aki a közösség névadójáról szólva kiemelte fiával kapcsolatos egyik legismertebb mondatát: „Nem veszhet el az a gyermek, akiért ennyit sírnak és ennyit imádkoznak.”

Róna Gábor szándékával kapcsolatban elmondta, hogy azért alapította a közösséget, mert jól tudta, az anyaság önmagában szent dolog, de mint minden, az eredeti bűn óta megromlott, megromolhatott. „Corruptio optimi pessima est – idézte a latin mondást a püspök. – Ha a nagyon jó megromlik, nagyon rosszá válik. Noha az anyaság a legszebb dolgok közé tartozik ott az evangéliumi példa Heródiásról, aki János fejét kérte lányától, hogy így szabaduljon meg a prófétától.” Ezzel egyúttal emlékeztetett Keresztelő Szent János vértanúságának napjára.

Jézus Máté evangéliumában elbeszélt nyolc boldogságából kiemelte: B„oldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalódnak”, illetve Lukács evangéliumának négy boldogságából, hogy „Boldogok, akik sírnak”. „Ellentmondónak tűnhet az ember szemében, hogyan lehet valaki boldog, ha szomorú és siránkozik. Persze csak amennyiben a boldogságot a mai világnak megfelelően értelmezzük” – emelte ki a kalocsa-kecskeméti érsek. Hozzátette, hogy akiknek lelkében a derű akkor is megmarad, amikor látszólag minden ellene mond annak, hogy van még értelme a küzdésnek, a szenvedésnek, azokat maga a Jóisten vigasztalja Szentlelke elküldésével, valóságos méretűre zsugorítva a fájdalmat, ami az örökkévalóság fényénél viszonylagossá válik.

„Ahogy a szentek fogalmaztak egykor: mi ez az örökkévalósághoz képest? A Szentlélek megnyitja előttünk Istennek azt a világát, ahol olyan szempontokra találunk, amit a magunk eszénél fogva soha meg nem tapasztalhatunk” – hangsúlyozta Bábel Balázs.

A világi szomorúságról megállapította, hogy azt nap mint nap megéljük, miként a gazdag ifjú, aki nem tudott lemondani vagyonáról, Jézus tanácsának megfelelően. De ez a világ elmúlik, s dolgait nem tudjuk átvinni a másvilágra. Az Istennek tetsző szomorúsággal kapcsolatban kifejtette, hogy abban mindig ott a szeretet, miként az emmauszi tanítványok Krisztus szeretete által vigasztalódtak meg. „Nekünk is valahogyan vigasztalókká kellene válnunk – hangsúlyozta a püspök. – A felebaráti szeretetet testi és lelki formáiban egyaránt.”

A találkozón Repcsik Gyula, a plébánia kormányzója beszélt a hét esztendeje felszentelt templomról és névadójuk életéről. A szentmisét követően Laufer István karnagy orgonamuzsikájában gyönyörködhettek a hívek, de nem maradtak el a tanúságtételek, s a Repcsik Gyula vezette szentségimádás sem.

Fotó: Lambert Attila

Ditzendy Attila Arisztid/Magyar Kurír