Villanovai Szent Tamás (1486–1555) a spanyolországi Fuentellanában született, Villanueva de los Infantesben nőtt fel. Molnár édesapja a péntekenként őrölt lisztet elosztotta a szegények között; édesanyját is jótékonyságáról ismerték. Tamás, szülei példájára, gyermekként gyakran elajándékozta a reggelijét, sőt még ruhadarabjait is a szegényeknek.

Átlagon felüli értelmi képességei korán megmutatkoztak – 1504-ben, tizenhat évesen az alcalái egyetemre került. 1506-ban, apja halálakor örökölt házát édesanyja beleegyezésével kórházzá alakította, pénzét szétosztotta a rászorulók között, s folytatta teológiai tanulmányait.

Már 26 évesen, 1514-től filozófiát és teológiát tanított az alcalái egyetemen.

1516-ban belépett az ágostonosok rendjébe; 1518-ban pappá szentelték. A kolostorban teológiát tanított, gyóntató és igehirdető lett. V. Károly császár udvarába akarta vitetni, ez azonban nem valósult meg. 1519-től házfőnök; 1527 és 1529 között az andalúziai, 1534-től 1537-ig a kasztíliai rendtartartomány elöljárója volt. Egész csoport hithirdetőt küldött az Újvilágba, akik Mexikóban ma is létező is létező rendtartományt alapítottak.

Amikor 1542-ben a granadai érseki szék megüresedett, V. Károly császár érsekké akarta tenni, ő azonban elutasította; a valenciai érseki széket azonban már nem tudta visszautasítani. 1544-ben gyalog érkezett Valenciába. Látva, hogy az új érsek viseltes szerzetesruhában vonult be a székesegyházba, kanonokjait négyezer koronát küldtek neki, hogy magát és rezidenciáját is méltóságához illően rendbe hozhassa.

A pénzt megköszönte, majd elküldte egy kórháznak. 

Lelkiismeretesen látogatta egyházmegyéjének minden plébániáját. Újszerű kezdeményezésként területi püspöki konferenciát alapított, ahol együttesen vitatták meg azután a visszásságokat, különösen a papság körében tapasztalható hibákat. Sok órát töltött az Oltáriszentség előtt. Gyakori misztikus eksztázisait igyekezett rejteni. Palotájában naponta több száz szegényről gondoskodott, nagy figyelmet fordított az árvákra és a csavargókra.

Különlegesen törődött a Spanyolországban másodrendű keresztényeknek tekintett moriszkókkal, az iszlám konvertitákkal. Gyermekeik számára, császári jóváhagyással, iskolát alapított, papjaik képzésére alapítványt kezdeményezett. Halála előtt mindenét elajándékozta.

Villanovai Tamást 1618-ban avatták boldoggá, 1658-ban került sor szenttéavatására.

Magyar Kurír

Forrás: Szentek élete; Magyar Katolikus Lexikon