Virágvasárnap (Mt 26,14-27, 66)

Együtt vagyunk-e Jézussal?

A mai vasárnapon nincs homília. Amikor még részt vehettünk a templomban a szentmisén, az evangélium helyén meghallgattuk a mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedését, a passiót, hogy aztán erről elmélkedjünk. Ma legfeljebb a rádiót hallgatva, vagy jobbik esetben a TV képernyőjét nézve képzelhetjük magunk elé Jézus bevonulását, majd az ő szenvedését és kereszthalálát. Élünk-e legalább ezekkel a lehetőségekkel?

A szentmiséken nem tudunk részt venni. De egyelőre a templomainkat még meglátogathatjuk. Igaz, hogy kijárási korlátozás van, de legalább akkor, amikor vásárlás céljából elhagyjuk otthonainkat, felkeressük-e Jézust a templomban?

Tegnap egy leány felhívott, aki teljesen egyedül él és többféle súlyos betegségben szenved, állandó fájdalmak közt. Hálás a homíliáimért, amelyeket mindennap olvas. Ő mondta el a következőket.

Mivel még fiatal, délig nem mehet be az üzletbe, de mindennap úgy indul el otthonról, hogy déli 12 óra előtt még bemehessen a templomba, amit délben bezárnak, arra gondolva, hogy délután már úgysem látogatná a templomot senki. A templomot őrző bácsi elmondta neki, hogy a templom plébánosa megkérdezte tőle, hogy ugye, mindig ugyanaz az egy személy látogatja csak a templomot, mert a perselyben mindig csak egyetlen ugyanolyan pénzdarabot talál? A templomőr elmondta neki, hogy bizony, egész héten mindennap mindig csak ugyanaz az egyetlenegy leány látogatja a templomot…

Amikor eljött a dél és bezárták a templomot, ez a leány is az üzletbe ment, amelynek az ajtaja előtt egy igen szegényes ruhába öltözött idős néni sírdogált. Senki nem foglalkozott vele, mindenki elment mellette, de ez a leány megkérdezte tőle, hogy miért sírdogál, mi a baj. A nénike elmondta, hogy neki senkije nincs, neki nemhogy TV-je, de rádiója sincs, és nem értesült róla, hogy az időseket csak délig szolgálják ki. Neki csak egy imakönyve van. Viszont nagyon messze lakik és nagyon fájdalmas neki a járás is, ezért egy héten csak egyszer szokott jönni vásárolni kenyeret és a legszükségesebbet. Most mit csináljon? Nem folytatom a történetet. Megnyugtatásul csak röviden azzal zárom, hogy ez a leány megvásárolta neki, amire szüksége volt.

Akik ezeket a sorokat olvassák, azoknak talán van rádiójuk, esetleg TV-jük, sőt laptopjuk is, talán ők is kimozdulnak otthonról legalább vásárolni. Bizonyára hiányzik nekik a szentmise. Vajon legalább egy rövid időre benéznek-e ilyenkor Jézushoz is a templomba?

Mennyi időt szakítunk arra, hogy Jézussal legyünk, akivel nemcsak a templomban lehet együtt lenni? Gondolkozzunk el azon, hogy hol a helyünk a Jézust követő tömegben, amely ma Hozsannát kiált, amely azt jelenti, hogy kérlek, segíts!, pár nap múlva pedig Jézus megfeszítését követeli. Mi milyen szerepet vállalunk? Tudatosan készüljünk Húsvét ünnepére, amikor Jézusnak a halálon aratott győzelmét ünnepeljük!

Ágoston atya

Posted on2020-04-05AuthorKázmér