A több mint százéves múltú Szentlélek-várás az este 8 órás szentmisével kezdődik, és vasárnap, a hajnali 4 órás szentmisével fejeződik be. A virrasztás során az elmélkedéseket, imádságokat meghívott atyák vezetik. Éjfélkor szentmisét ünnepelnek.

VI. (magyar királyként III.) Károly 1720-ban elrendelte, hogy a török veszély sikeres kivédéséért és hálaadásként Istennek a háború szerencsés befejezéséért vezessék be Bécsben a negyvenórás imát a kihelyezett Oltáriszentség előtt. Vánosy Ferenc budai polgármester 1733-ban megjelent városleírása szerint ezek az imaórák Buda városában is szokásba jöttek.

A kapucinusok a Vízivárosban pünkösdkor tartottak szentségimádást a hívek számára. Ez három napig tartott, és a harmadik nap estéjén ünnepélyes körmenettel ért véget – olvashatjuk A Szent Anna-templom és a budai Víziváros katolikus egyházai című, 2005-ben megjelent könyvben.

„Ez lehetett az eredete a templomban hosszú évek óta megtartott pünkösdi virrasztásnak? Nem tudjuk biztosan. Csak azt tudjuk, hogy még a régi nagy öregek sem tudják megmondani ennek a szép szokásnak az eredetét – írja Kopácsy Ágnes. – Egy kedves hívőnk, Hausenblasz Kató néni (1923–2014) elmondása szerint nagymamája és az ő családja már kislány korában is (19. század vége) mindig itt várták a Szentlelket. Kocsival jöttek Újlakról, de mások is érkeztek ide Buda környékéről, főleg svábok; de más vidékekről, messze falvakból is jöttek a kapucinus templomba várni a Szentlélek eljövetelét. És a Szentlélek valóban leszállt, mert leengedték. Volt egy lyuk a mennyezeten, és mikor odaérkezett a szertartás, hogy »Veni, Sancte Spiritus«, akkor valaki fentről leengedett egy ezüst galambot, a Szentlélek jelképét. A szertartáson elmélkedés, ima és ének volt. A pünkösdi virrasztás hagyománya a második világháború után is megmaradt, de egyre kevesebben jöttek, és az ’50–60-as években, bár a templom még megtelt, de vidékről már nem érkeztek a szertartásokra, a ’70-es években pedig teljesen megszűnt a pünkösdi virrasztás szokása. A 2000-es években a plébánia közössége újra felelevenítette a régi szokást.”

Forrás: Alsóvízivárosi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébánia

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír