Ferenc pápa vasárnap szentté avatja XXIII. Jánost (1958-1963) és II. János Pált (1978-2005). Íme minden arról, kik voltak ők. 9.45-től percről percre követjük a római eseményeket.

XXIII. János – Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én született egy Bergamóhoz közeli faluban, sokgyermekes parasztcsaládban. 1904-ben szentelték pappá, ezután a bergamói püspök titkára lett, e minőségében járt 1912-ben Magyarországon, a látogatás emlékét őrzi a pesti ferences templom. Az első világháborúban tábori pap volt, 1925-ben bulgáriai, majd 1935-től törökországi és görögországi apostoli delegátus lett.

Zsidók tízezreit mentette meg

A második világháború kitörése Isztambulban érte, a világégés alatt mintegy 25 ezer európai zsidó köszönhette neki életét, mert vízumot állított ki nekik Palesztinába, vagy keresztlevelet adott nekik, eltekintve attól, hogy ténylegesen megkeresztelkedjenek.

1944-ben párizsi nunciusnak nevezte ki XII. Pius, s ő elérte, hogy a nácikkal kollaboráló francia főpapok visszavonuljanak. 1953-tól velencei pátriárka és bíboros volt. Franciaországi tevékenységének elismeréseként a bíborosi kalapot a francia elnöktől, az Élysée palotában vehette át.

XII. Pius pápa halála után, 1958. október 28-án négynapos konklávén választották meg a hetvenhét éves Roncalli bíborost a katolikus egyház fejének. Sokan „átmeneti pápát” láttak benne, ő azonban az „átmenettel” új korszakba segítette egyházát. A „jó pápa” működésének legjelentősebb eseménye a II. vatikáni zsinat (1962-1965) összehívása volt 1959-ben, a zsinatot VI. Pál pápa fejezte be. Ő töröltette a nagypénteki szertartásból a zsidókat vádló szavakat. Kijelentette, hogy az egyháznak meg kell értenie a világ fejlődését és csatlakoznia kell ahhoz. Határozottan kiállt új dogmák elfogadása ellen, s a zsinat valóban úgy lett korszakalkotó jelentőségű, hogy egyetlen dogmát sem hozott.

Három évvel pápává választása után, 1961 végén azzal lepte meg a világot, hogy közvetlen kapcsolatba lépett a Szovjetunióval, ezzel vette kezdetét az enyhülés korszaka az egyházpolitikában. 1963. március 7-én kihallgatáson fogadta Nyikita Hruscsov akkori szovjet pártfőtitkár lányát és vejét, aki akkor az Izvesztyija főszerkesztője volt. Öt héttel e találkozás után pedig közzétette Pacem in Terris kezdetű enciklikáját, amelyben az enyhülés és a békés egymás mellett élés jegyében meghirdette az egyház együttműködését a világgal, beleértve a szocialista országokat is. Ő kezdeményezte a Szentszék „keleti politikáját”, a párbeszédet a kommunista országokkal, innen datálható a Magyarországgal való vatikáni kapcsolatfelvétel.

A karizmatikus egyházfő mosolygós jólelkűsége, egyszerűsége, közvetlensége, bölcsessége és udvariassága miatt igen népszerű volt. 1963. június 3-án, pünkösdhétfőn Rómában halt meg, fájdalmas és hosszú rákbetegsége és haláltusája megrendítette a világot. Egy halálosan beteg olasz nővér tudományosan nem magyarázható gyógyulása kellett szentté avatásához.

A másik szentéletű pápa

II. János Pál – Karol Józef Wojtyla néven született 1920. május 18-án a Krakkóhoz közeli Wadowicében. Szüleit és testvérét korán elvesztette, egyetemi tanulmányait a második világháború szakította félbe. Dolgozott gyárban, kőbányában, majd 1942-ben jelentkezett az illegálisan működő papi szemináriumba. 1946-os pappá szentelése után Rómában szerzett doktorátust. Egyházi közösségét új módszerekkel szervezte, kirándulásokra, túrára vitte a fiatalokat. A teológiai kar etika szakának elvégzése után a krakkói szemináriumban és a lublini egyetemen tanított. 1958-ban címzetes püspök, 1964-ben Krakkó érsek-metropolitája lett, 1967-ben VI. Pál pápa bíborossá kreálta. Aktívan részt vett a zsinat munkájában, amelynek eredményeként a katolikus egyházban a tekintélyelv helyett a szolgálat, az igehirdetés került előtérbe.

1978-ban, a „három pápa évében”, amikor a VI. Pált követő I. János Pál 33 napi uralkodás után elhunyt, október 16-án általános meglepetésre a viszonylag ismeretlen Karol Wojtylát választották meg a katolikus egyház fejének. Ő volt 455 év óta az első nem olasz, egyben az első kelet-európai és az első szláv, 58 évével pedig 132 év óta a legfiatalabb pápa. Nevének a II. János Pált választotta, ezzel is jelezve, hogy folytatni kívánja elődje politikáját. Arra törekedett, hogy helyreállítsa a tanbeli egységet, a hivatalos egyházi tanításokhoz való visszatérésre bírja a túlzókat, a tanítóhivataltól eltérőket, s a katolikus egyház kormányzásában is új rendszert vezetett be.

Sohasem tagadta meg gyökereit: lengyel hazája iránti szeretetét, a népi hagyományokban gyökerező Mária-tiszteletet, a munkásként szerzett tapasztalatokat, a lengyel zsidók deportálásának és az ellenük elkövetett népirtás elítélését és a kommunizmus elleni harcot. Befolyása messze túlterjedt a Vatikánon, első, 1979-es lengyelországi látogatása nagyban hozzájárult a kommunista rendszer bukásához.

Több mint húsz merényletet kíséreltek meg ellene. 1981. május 13-án csodával határos módon élte túl, amikor a török Ali Agca közvetlen közelről rálőtt. Egészsége 1993-tól kezdett hanyatlani, a Parkinson-kórban is szenvedő II. János Pál pápa 2005. április 2-án, 84 éves korában halt meg, temetésére április 8-án került sor.

A 266 katolikus egyházfő közül csak Szent Péter és IX. Pius ült nála hosszabb ideig a pápai trónon. Ő volt a legtöbbet utazó pápa, nagyobb utat tett meg, mint valamennyi elődje együtt: 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel, eközben a Föld-Hold távolság háromszorosát tette meg. Magyarországon két alkalommal: 1991. augusztus 16-20. között, majd 1996. szeptember 6-7-én járt. Mindenkinél több szentet és boldogot avatott, elkészíttette az új katolikus katekizmust.

Bocsánatot kért a katolikus egyház bűneiért

II. János Pál bocsánatot kért a katolikus egyház múltbéli bűneiért, törekedett az Észak-Dél ellentét feloldására, szót emelt az emberi jogokért. A lengyelen kívül kitűnően beszélt franciául, angolul, spanyolul, németül, olaszul, rendkívül járatos volt a latinban, és a hívőket rendszerint anyanyelvükön köszöntötte. Beszédeit maga írta, és a „pápai többes szám” helyett az egyes szám első személyt használta.

A hívők már temetésén követelték azonnali szentté avatását, s utóda, XVI. Benedek már halála évében, az előírt öt évnél korábban elindította a boldoggá avatási eljárást. Erre a modern időben rekordgyorsasággal, 2011. május 1-jén került sor Rómában, miután a pápa megtörténtnek ismert el egy II. János Pál közbenjárására bekövetkezett csodát, Marie Simon-Pierre francia apáca felépülését a Parkinson-kórból. Boldog II. János Pál ünnepnapjának október 22-ét, pápaságának kezdetét jelölték ki. A szentté avatásához szükséges második csodának a Costa Rica-i Floribeth Mora Díaz Costa agyi aneurizma utáni gyógyulását ismerték el, mert az asszony boldoggá avatásának napján imádkozott II. János Pálhoz.

Bucsy Levente
mno.hu

hitvilág  2014.04.27. | 08:05 XXIII. János, II. János Pál – A-tól Z-ig: minden a két új szentről