Parasztcsaládból származott, s ezt sohasem felejtette el: élete végén hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.

Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt.

Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.

II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.

Tanítása

Az egyházi élet megújulását rendkívül fontosnak tartotta. A katolikus egyház és a világ közti kibékülést, valamint az ökumenizmust hirdette, az elítélés helyett a megbékélést.

Személyisége, népszerűsége

Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Szerette a korát, optimista módon gondolt a jövőre. Egyszerű és közvetlen stílusával, humorával szinte mindenkivel megtalálta a közös hangot.

A Time magazin 1962-ben az Év Emberévé választotta.^[1] A Francia Közvéleménykutató Intézet XXIII. János halála előtt két héttel tette fel a kérdést a vizsgálati személyeknek: "Mi a véleménye János pápáról?" A megkérdezettek 41%-a igen jó véleménnyel volt róla, 32%-a inkább jó véleménnyel, 18%-a se jó, se rossz, 2%-a rossz, 7%-a pedig semleges véleményt nyilvánított ki a pápáról.

A "nép" többféleképpen is nevezte XXIII. Jánost: "a jó pápa", "a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétálgató János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig "Giovanni Fuori le Mura"-nak (falakon kívüli János – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).

Az őt ért kritikák

Nagyon sokféle kritika érte őt, nevezték kommunistának, szabadkőművesnek, nácinak és zsidóbarátnak egyaránt. Halálos ágyán így beszélt erről: "Nem álltunk meg, hogy felszedegessük azokat a köveket, amelyeket erről vagy arról az oldalról dobtak ránk. Mi senkit sem köveztünk meg."

Ő volt az első pápa, aki kamerát engedett be a pápai lakosztályba.