Hogyan változtak a hagyományok, hogyan zarándokol ma egy-egy korosztály? Kinek mi a fontos és milyen módon nyílik meg a Jézussal való találkozásra?

A zarándokok jelentős része ma már gépkocsival, busszal érkezik a kegyhelyekre. Emiatt sajnos visszaesett az éjszakai virrasztások jelentősége, pedig egy-egy ilyen alkalommal a hívek régen átélték Jézus életének eseményeit a születéstől kezdve a pokoljáráson át Mária megkoronázásáig. Ezt az élményt éppen ezért sűrítve, sokszor néhány óra leforgása alatt kell, és csak részben tudjuk átadni. A gyalogos zarándoklatok megerősödése viszont – főleg, ha azt közösségileg teszik meg – talán újból visszaadhatja ezt az egyszerű, mindenki számára elérhető misztikus tapasztalatot. A nagy közösségi élmény ugyancsak jelentős hatású, főként azoknak, akiknek egyházközsége kihalófélben van, de egyre többeknek igénye a búcsújáróhelyeken való csendes elmélyedés, ezért a szentszéki dokumentumok hangsúlyozzák a szentségi kápolnák szükséges kialakítását. A korosztályok, csoportok esetében a zarándokútvonal ugyanaz, különböző lehetőségekkel. A csoport vezetőjének kell előmozdítania azt, hogy a buszon ne csak aludjanak az emberek, hanem megtalálják azokat a sokszor új vagy újrafogalmazott lehetőségeket, amelyek által elmélyülhet hitük, erősödhetnek emberi kapcsolataik. A megnyílás pedig nagyon sokszor az előkészülettől függ, ki, mit mondott erről a helyről neki, milyen tapasztalatot adott át, de ugyanígy hathat rá a prédikáció, az imameghallgatás, a csendes imádság, vagy egy-egy helyi pappal, szerzetessel történt emberközeli találkozás. Ez mind-mind a kegyelem műve, eszköze.

Minden országnak megvannak a saját kegyhelyei, illetve a saját gyakorlata – mik a magyar sajátosságok?

Magyarországon a jelentősebb búcsújáróhelyek a szerzetesrendekhez, mégpedig azokhoz a rendekhez kötődnek, amelyek lelkiségéhez szorosan kapcsolódik ez a típusú lelkipásztorkodás. Ennek hatása még akkor is érezhető, ha egy-egy ilyen kegyhely a feloszlatás óta egyházmegyés kezelésben van. És így az igazán jelentős helyeink egész évben fogadják a zarándokokat, ami nem jellemző például Szlovákiára. A magyar kegyhelyek másik jellegzetessége, hogy jelentős részük a különféle nemzetiségi kultúrák találkozási pontjában helyezkedik el, illetve hogy a zarándokaltokhoz nagyon szorosan hozzákapcsolódik nemzeti identitásunk hangsúlyozása és kifejeződése. Ennek következtében ezek a helyek igen fontos szerepet tölthetnek be a helyes nemzettudat és a más kultúrákkal való harmonikus együttélés építésében. Mi Máriapóccsal például sok kérdésben együttműködünk, kicseréljük tapasztalatainkat, segítjük egymást, ami más országokban ugyancsak ritkaság.