Zarándoklat a Csallóközi Madonnához Ahogy 1997 óta minden évben, idén is – immár huszadik alkalommal – egyhetes zarándoklatot szerveztek augusztus 8. és 14. között a felvidéki Dénesdre, a „Csallóközi Madonna” kegyszobrához.

A Bacsfa-Szentantal mellett, Pozsonytól tizenöt kilométerre fekvő, Dénesdtorcsmisérd településhez tartozó Dénesd jelentős Mária-zarándokhely. Történelméhez hozzátartozik, hogy a bencés szerzetesek jóvoltából a Celldömölk felé vonuló török seregek elől ide menekítették át a Szűzanya kegyszobrát.

Az idén augusztus 8–14-ig tartó  zarándoklat minden hétköznapján 17 órától rózsafüzért imádkoztak, 18 órától pedig misén vettek részt a hívek, majd vesperás, előadások, elmélkedések, dicsőítő estek következtek. Pénteken keresztutat jártak, majd a helyi templomi kórus jótékonysági koncertjét hallgatták meg.

Vasárnap reggel magyar nyelvű szentmisét mutatott be Gellénháza plébánosa, Nagy Péter. Szentbeszédében Weöres Sándor A teljesség felécímű kötetéből idézett: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Arra utalt ezzel, hogy mióta szüleink szeretetéből megszülettünk, itt élünk át néhány évtizedet, ki kevesebbet, ki többet, de egyszer mindnyájan távozunk. Földi életünk átmeneti állomás, törekednünk kell arra, hogy eljussunk a mennyei örök boldogságba. „Isten emberré lett, és közöttünk lakozott”, imádkozzuk több helyen, de minek is „köszönhető” az Isten jelenléte a szakadások, torzsalkodások, békétlenségek, veszekedések között, a földi halandó, bűnös emberek világában? A szónok megemlítette, március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén arra emlékeztünk, hogy égi édesanyánk igent mondott Istennek. Majd így folytatta: Ma pedig mit tapasztalunk? Azt, hogy annyi fiatal folyamatosan nemet mond a családra, a gyermekvállalásra és -nevelésre. Pedig Mária kell hogy legyen a buzdító példakép számunkra. Európa egyre jobban elveszíti a keresztény értékeket, Krisztust akarja megtagadni. A plébános egy régi közmondást idézett fel, mely szerint „az emberiség sorsa az igazakon múlik, mert ha igazak nem volnának, a kereszténység tönkremenne”.

Homíliája végén Gellénháza plébánosa Kosztolányi Dezsőt idézte, aki így fogalmazta meg Istennel való kapcsolatát élete alkonyán: „Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, / úgy érzem én, barátom, hogy a porban, / hol lelkek és göröngyök közt botoltam, / mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak / vendége voltam.”

 

Nagy Péter figyelmeztetett, mi is vendégek vagyunk földi zarándokutunk során, a Mennyei Atya vendégei. Gellénháza plébánosa szentbeszédét ezzel a buzdítással zárta: nekünk, keresztényeknek hivatásunk a reményt keltő, hitet növelő életvitel és példamutatás tévelygő, bizonytalankodó embertársaink számára.

Az igeliturgia a hívek közös könyörgésével végződött, mely kimondottan erre az alkalomra, a „Csallóközi Madonná”-hoz szólt Jurányi László tolmácsolásában, aki a kántori szolgálatot is ellátta.

Az ünnepélyes záróáldás előtt a magyar hívek nevében a templomi elöljárók megköszönték Nagy Péternek, hogy a csaknem 230 kilométerre fekvő Zala megyei Gellénházáról érkezve bemutatta a legszentebb áldozatot.

A jubileumi alkalomra a közelmúltban Nagy Péter jóvoltából megjelent a Csallóközi Madonnáról szóló kötet – szerzője a nemrég elhunyt Vozár József és Szögyényi Ferenc – magyar fordítása is, amit a plébános dedikált a szentmise után.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír