A templomkerti szabadtéri misére a környékről és a határon túlról érkeztek zarándokok százai. Magyar földre érkeztek „apostolukhoz”, mert a csángó magyar asszonyok és gyermekek így tekintenek Teodóz atyára. Hagyományuk szerint éjszakai virrasztással készültek a napfelkeltére, Mária, a Napba öltözött Asszony köszöntésére. Jelen voltak a gyémántmisén a soproni, győri, kőszegi és budapesti Bencés Diákszövetség képviselői is.

A többszörös jubileumi ünnepen, a huszadik fogadalmi búcsún adott hálát Istennek 60 éves papi szolgálata kegyelmeiért Jáki Teodóz OSB és barátja, Haray Pál, a medgyesi Szent István-templom nyugalmazott igazgatója.

A búcsúi gyémántmise főcelebránsa Bíró László tábori és családreferens püspök, bencés öregdiák, Teodóz atya  tanítványa volt, aki bencés diáktársaival érkezett a faluba, és bencésdiák zarándoktársak keresztaljával vonult be a futásfalvi Szűzanya templomába.

A szentmise keretében Tifán Lajos, a falu plébánosa köszöntötte a püspököt, a híveket és jubiláló paptestvéreit, majd felolvasta Jakobinyi György gyulafehérvári érsek üdvözlő sorait.

A Bencés Diákszövetség nevében Farkas Jenő  nyugdíjas repülőezredes, a küldöttség korelnöke mondott köszöntőt diáktársai nevében, méltatva a jubiláló Teodóz atyát, akit már hatodik alkalommal kísér el a Kárpát-medencei magyarokhoz a bencés öregdiákok Sopronból induló csapata az ország minden részéből.

Szentbeszédében Bíró László püspök a Szűzanya és a papság kapcsolatát kiemelve beszélt a pap és Krisztus hűségéről, a régi értékéről, amit nem szabad újabb értéktelenebbre cserélni. Felolvasta XVI. Benedek pápa Teodóz atyára és a gyémántmisén résztvevő hívekre kiterjesztett apostoli áldását.

Teodóz atya először a gyémántmisés emlék-szentképeiről beszélt, így a szomszéd faluból származó Boldog Apor Vilmos győri vértanú püspökről, az első boldoggá avatott székelyről is, akit még személyesen is ismerhetett, és akinek sírjánál II. János Pál pápa is imádkozott, ahogy a másik képen látható, győri, vérrel könnyező Szűzanya oltára előtt is. Domokos Pál nyomán kiemelte, amit többször elmondott tanítványainak: „Erdélyre úgy tekintünk, mint jobbik magunkra, mint kincseink őrzőjére, mint tiszta forrásra”.

Az idei ünnepen a nagy hőségre való tekintettel a hegyi keresztút elmaradt; a faluban tartottak rövid körmenetet a zarándok-keresztaljákkal, köztük a Bencés Diákszövetség soproni, győri, kőszegi és budapesti keresztaljával is, élén a lovashuszárokkal és zászlóvivőkkel.

Az ünnepet a pápai, a régi és az új magyar, valamint a székely himnusz eléneklése zárta.

A bencés diákok ötvenfős csapata az ünnepi asztalnál kaptott helyet, Teodóz atya körül, mint legközvetlenebb hozzátartozói, „családtagjai” – fogalmazott összefoglalójában Németh István.

Magyar Kurír