KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A zarándoklatot ezúttal is Kovács Gergely, Márton Áron boldoggáavatási ügyének posztulátora és Ferencz Kornélia, az erdélyi Mária Rádió csíksomlyói stúdiójának munkatársa szervezték. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye mellett érkeztek zarándokok a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyéből, valamint a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéből, és velük tartottak református és unitárius vallású zarándokok is. A lelkivezető a csíkszentdomokosi születésű Bara László volt, részt vett a zarándoklaton Csíki Dénes, Márton Áron püspök egykori titkára, Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes, Szilveszter Imre hidegségi plébános és Péter Sándor nyugdíjas lelkipásztor.

Az Isonzónál, a doberdói fennsíkon kezdte meg harctéri szolgálatát a tizenkilencedik életévét épp csak betöltött Márton Áron. A 82. székely gyalogezred katonájaként a San Martino del Carso falu közelében harcoló temesvári 61. gyalogezred 8. századához volt beosztva. Harctéri szolgálatának kezdete 1915. november 6. Néhány hét múlva szakaszvezetővé léptették elő, majd 1916. július 1-jével zászlóssá. Több mint nyolc hónapon át védte Doberdónál a Monarchia határát, egészen 1916. július 19-ig, amikor egy lövés vállát és felkarját érte. Felgyógyulása után, október 8-ától az Ojtozi-szorosban folytatta a szolgálatot, mivel időközben zászlóalját ide rendelték át.

A zarándokok az olasz határ közvetlen közelében található szlovén Miren település lazarista lelkigyakorlatos házában (Mirenski Grad) szálltak meg. Január 20-án, szombat elsőként a foglianói katonai temetőbe látogattak, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia 14 és fél ezer katonája nyugszik. Az első, 2016. júliusi doberdói Márton Áron-zarándoklat alkalmával a név szerint ismert és itt eltemetett katonák között egy csíkpálfalvi zarándok rátalált nagyapja, Szabó Ferenc sírjára. Korábban csak annyit tudott, hogy az Isonzónál esett el.

A következő állomás a redipugliai Sacrario volt, Olaszország legnagyobb katonai emlékműve, 39.587 név szerint ismert és 60.330 ismeretlen katona nyughelye. Meglátogatták a zarándokok a lövészárkokat is, a környék számtalan első világháborús múzeuma közül pedig a Redipugliában találhatót.

Fabio Denitto és Paolo Pollanzi idegenvezetésével a doberdói fennsík legmagasabb pontjára, a Monte San Michele-re is eljutottak a csoport tagjai. A 3-as orom (Cima 3) ma fontos magyar emlékhely: itt található az olaszok által a 6. isonzói csatát követően emelt emlékmű, mely az előző hat csata olasz és magyar áldozatainak emléke előtt tiszteleg. Felirata: Su queste cime italiani e ungheresi combattendo da prodi si affratellarono nella morte. Luglio MCMXV – Agosto MCMXVI (Ezeken az ormokon olaszok és magyarok hősként harcolva testvérré lettek a halálban. 1915. július – 1916. augusztus).Az emlékmű közelében 2016-ban magyar-olasz kétnyelvű emléktáblát helyezett el a magyar Honvédelmi Minisztérium: „Tisztelet azoknak az olasz és magyar hősöknek, akik ezen a fennsíkon ontották vérüket hazájukért. Hősies helytállásuk legyen üzenet a jelenlegi nemzedék számára.”

A nap utolsó állomása a közigazgatásilag Doberdóhoz tartozó Vižintini (ma Visintini) magyar kápolnája volt. A település határában a háború során ideiglenes osztrák-magyar haditemető létesült, közelében a magyar csapatok kápolna építésébe fogtak, ám befejezni nem tudták az épületet, melyet aztán közel 75 évig csűrnek és istállónak használták, mígnem 1992-ben a goriziai Isonzó Barátai Társaság (Associazione Amici dell’Isonzo) kezdeményezésére megszervezték a teljes restaurálást. A kápolnát 2009. május 29-én áldották meg ökumenikus szertartás keretében, Sólyom László köztársasági elnök és Tömböl László vezérkari főnök jelenlétében.

Az esti szentmisében a zarándokok imádkoztak a hősi halottakért, hálát adtak Istennek azért, hogy megtartotta Márton Áront a doberdói „őrült gyilkolás” közepette, és köszöntötték Csíki Dénest, akit 50 évvel ezelőtt, 1968. április 21-én szentelt pappá Márton Áron püspök. Kovács Gergely atya felolvasta Ferenc pápa áldásának szavait, majd átadta az áldást tartalmazó levelet az ünnepeltnek. Az este további részében a lelkigyakorlatos ház stációinál keresztutat végezhettek a zarándokok.

A következő nap programja az osztrák–magyar védelem H szakaszánál kezdődött, majd a temesvári 61. gyalogezred emlékét őrző emlékművet tekintették meg a zarándokok. Az emlékmű mellé 2014-ben kihelyezett négynyelvű – olasz, magyar, angol és szlovén – információs táblán feltüntették, hogy a 61. gyalogezredben harcolt Doberdónál nyolc hónapon át, és itt sebesült meg 1916. július 19-én Márton Áron, Erdély későbbi híres püspöke.

A zarándoklat következő helyszíne a nagyváradi 4-es honvéd gyalogezred emlékgúlája volt. Ez egyike a négy emlékgúlának, melyet az ezred parancsnoka, Szentkereszthegyi Kratochvil Károly ezredes állíttatott a hősök emlékére még a háború idején, 1917-ben.

Mivel a zászlóaljakat mozgatták a különböző védelmi szakaszok között, nehéz nyomon követni Márton Áron harctéri szolgálatának pontos színhelyeit. Az azonban biztosan tudható, hogy doberdói megsebesülésekor a 61. gyalogezred 8. századához volt beosztva, azaz a II. zászlóaljhoz. Levéltári források és korabeli térképek alapján szinte biztosra vehető az is, hogy a frontvonal 18. (korábban S) védelmi szakaszában található lövészárkokban harcolt leghosszabb ideig.

Itt, az erdei út mellett ma is látható kaverna bejáratánál a zarándokok koszorút helyeztek el.

Márton Áron püspökként is többször felidézte a „nagy mészárszék” borzalmait, beszélt a „háború véres esztendeiről”. Emlékei innen, ezekről a helyszínekről származnak. Az erőszakmentesség apostol lett. Püspökként így figyelmeztetett: „A béke nem egyszer s mindenkorra biztosított állapot, hanem állandó feladat, az emberi tevékenység tárgya és ösztönző célja.”

A vasárnapi szentmisét San Martino del Carso templomában ünnepelték a zarándokok, akiket Giovanni Sponton plébános és Marco Vittori, Sagrado község (hozzátartozik San Martino del Carso) polgármestere is köszöntött. Szentbeszédében Bara László a kötelességek becsületes teljesítésére, hiteles keresztény életre biztatott, szent életű Áron püspök példája szerint. Emlékeztetett: Jézus nem a téren ácsorgók közül hívott magának munkatársakat, hanem a halászatból épp visszatérő vagy a halászhálójukat foltozó, keményen dolgozó embereket szólította meg; azt választotta ki apostolnak, aki dolgozott, aki addig is megállta helyét.

A zarándoklat utolsó állomáshelye a Karszti Barlangász Csoport székhelye, az általuk San Martinóban létrehozott múzeum volt. 2007 nyarán nyitották meg itt a Nagy Háború emlékei San Martino del Carsóban címet viselő állandó kiállítást. A gyűjteményt az egyesület hozta létre és gondozza; a kiállított tárgyak a környező területeken fellelhető kavernákból és egykori lövészárkokból kerültek elő barlangász- és kutatómunkájuk nyomán. 2015. május 9-én, az itteni harcok kezdetének centenáriumán időszakos kiállítással emlékeztek meg az itt harcolt szegedi és temesvári katonákról, Márton Áron önálló, háromnyelvű – olasz, magyar és román – tablót kapott, mely most is látható.

A zarándokok hazavihették magukkal a Kovács Gergely atya által összeállított, közel 100 oldalas füzetet, mely segíthet megőrizni és felidézi az emlékeket és azt a tudást, melyet az út során szereztek.

A zarándokútról szóló teljes beszámoló elolvasható ITT. 

Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Fotó: Iochom Zsolt, Kovács Gergely, nagyhaborublog.hu

Magyar Kurír