ZARÁNDOKLAT: Zeneoktatással a hátrányos helyzetű gyerekekért - monori tapasztalatok

Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 174 fő
  • Képek - 3303 db
  • Videók - 2095 db
  • Blogbejegyzések - 13818 db
  • Fórumtémák - 46 db
  • Linkek - 15 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 174 fő
  • Képek - 3303 db
  • Videók - 2095 db
  • Blogbejegyzések - 13818 db
  • Fórumtémák - 46 db
  • Linkek - 15 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 174 fő
  • Képek - 3303 db
  • Videók - 2095 db
  • Blogbejegyzések - 13818 db
  • Fórumtémák - 46 db
  • Linkek - 15 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 174 fő
  • Képek - 3303 db
  • Videók - 2095 db
  • Blogbejegyzések - 13818 db
  • Fórumtémák - 46 db
  • Linkek - 15 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Különleges kezdeményezés indult Monoron a Máltai Szeretetszolgálatnak a cigánytelepen működő szolgálata keretében: hangszeres zenére, az együtt zenélés örömére tanítják a gyerekeket. Cikkünk első részében beszámoltunk arról, hogyan indult a kezdeményezés, milyen modellt követ, most pedig az önkéntesként oktató zenetanárok tapasztalatairól olvashatnak.

Takács Hajnalka, aki Győrben tanít hegedűt, elmondja: amikor ő érkezett, már néhány napja folyt a munka. Azt látta, hogy több mint harminc lelkes gyerek jön az órákra. Korosztály és nemek szerint próbálnak differenciálni. A legnagyobbak naponta kétszer jönnek, a nap elején és végén egy-egy órára, közben pedig a kisfiúk és a kislányok külön csoportban tanulnak. Már a harmadik hét közepén – tehát tizenkét nap elteltével, ráadásul úgy, hogy a gyerekek nem vihetik haza a hangszert gyakorolni, hanem minden helyben történik – volt egy koncertjük a telepen. A tanárok is segítettek, az ügyesebb gyerekek beleadták a tudásukat, a kevésbé ügyesek a lelkesedésüket, és ez olyan fantasztikus produkciót eredményezett, ami nekik is meglepetést okozott, pedig már jó pár éve tanítanak. Nagy lökést adott, megmutatta, hogy az út jó, van létjogosultsága. A gyerekek is plusz töltést kaptak, azóta folyton kérdezgetik, mikor lesz a következő koncert. A szülők is láthatták, mi zajlik itt, és már sokan jöttek kérdezni, lesz-e folytatás. Hajni azt mondja: ennél nagyobb visszaigazolás nem is kell.

Szádeczky-Kardoss Géza hozzáteszi, hogy hangszerekre persze még nincs pénz, részben a Grazi Művészeti Egyetemről kaptak kölcsön hangszereket, részben maguk hozták. Nincs annyi hangszer, mint amennyi gyerek. Csoportokban tanulnak, de ha együtt akarnak zenélni, felváltva kell használni a hegedűket, csellókat. Kényszermegoldásként barkácsoltak maguknak hangszereket falécből, amelyre felhúztak két húrt. Papírhegedűk, szólnak is, egy oktáv megszólaltatható rajtuk, viccesek, érdekesek.

Amikor arról faggatom, mennyire ügyesek, fogékonyak a gyerekek, Bátki László elmondja: nem az ügyesség a fontos, hanem az, hogy a gyerek mindenestől igyekszik rájuk csimpaszkodni. Nem is a zene a lényeg, hanem az, hogy a gyerek tempójára mozognak. Nem úgy van, hogy a tanár irányítja egy ritmusra, hanem a gyerek maga mozog valamilyen tempóban, az ő szívverésére találja meg a ritmust, és akkor egyszer csak együtt zenélnek. Megtanulják az együtt zenélést. Az elején még káosz volt, senki nem figyelt semmire, csak arra, hogy megragadjon egy hangszert és huzigálja, most már bármelyik tanár intésére elindul egy kisebb közös zenélés. Hangsúlyozza: sokszor nem is a gyerekekről van szó, hanem róluk, tanárokról: „én például sokszor udvariatlanul bánok a tanártársaimmal. Van egy régi, begyakorlott módszerük, amiben nem mindig érzem magam biztonságban, és néha bánthatja azokat, akik ugyanazon a jón dolgoznak. Nekünk kell főleg összecsiszolódni, nem is a gyerekeknek. Bárhol is működik majd ez a program az országban, a legfontosabb először a tanárok egymáshoz békülése. Amikor ez megvan, azt a gyerekek is megérzik… Sokszor erősködöm a módszeremmel, aztán csendben hátra kell lépnem, mert belefáradok és várom, hogy a másik segítsen.”

Géza megerősíti, hogy ez így van, hiszen ez egy kísérlet. Magyarországon még soha senki nem próbált ilyen szociális jellegű zenekari zenélést. Bizonyos kérdéseket nem lehet papíron megálmodni, ki kell kísérletezni, hogyan működik. A súrlódások éppen arról szólnak, hogy keresik a válaszokat a kérdésekre, és remélik, hogy a jövőben tudnak majd válaszokat adni leendő tanároknak arról, hogy mivel érdemes próbálkozni hasonló közegben.

Látszik, hogy nagyon fontos kérdés ebben a munkában a tanárok összehangolódása, ehhez Hajni is hozzáteszi a gondolatait. Szemléletváltást kíván az a munka – mondja. El lehet gondolkodni azon, ki is tanul itt többet: a gyerekek tőlük, ők a gyerekektől, illetve egymástól: „Abszolút csapatmunka, alázat, bizalom, hogy úgyis egyfelé megyünk, hiszen ugyanazt akarjuk… Egy cél felé többféle úton is el lehet jutni, nincsenek dogmák, hanem kollektív munka van. Állandóan figyelnünk kell egymást és a gyerekeket, állandóan változnak a dolgok, és alkalmazkodnunk kell. Az ilyen típusú reakciót csak ilyen szituációban lehet megtanulni, sehol máshol.” Hozzáteszi, hogy három hét alatt eljutottak oda: vannak segítőik a gyerekek között, melléjük állnak, egymást fegyelmezik. Megnyernek magunknak gyerekeket, akik a partnereikké válnak. Már zavarja őket, ha a másik rendetlenkedik.

A beszélgetésből érezni lehet, hogy nagyon sok a kérdés, és nagyon nagy a lelkesedés. Laci elmondja: a venezuelai filmekből nem lehet megtanulni a módszert, azokon úgy tűnik, a gyerekek sokkal engedelmesebbek. Valami miatt itt más a közeg, nekik ebben kell dolgoznunk.

Géza sorolja a kérdéseket, amelyekkel szembesülnek. A gyerekek nem nézik az órát. Akinek egy órára kell jönni, tizenegykor jön azzal, hogy most akar hegedülni, és egykor aztán nem jön. Szembesülnek azzal a kérdéssel, mennyire tartsák magunkat az órarendhez, amikor nem jönnek az egyórás gyerekek, viszont ott türelmetlenkednek azok, akiknek kettőre kell jönniük. A kicsik szeretnének bent lenni a nagyok óráin, ígérik, hogy csendben lesznek, ami persze nem sikerül, ugyanakkor nagyon jó, ha bent vannak, abból is tanulnak. Kérdés, hogyan integrálják az újonnan jövő gyerekeket, ki kaphat hangszert a kezébe.

A venezuelai modell a fegyelmezett közös munkára épül, tizenöt gyerek tanul egy tanárral. Itt ez még nem megy ilyen egyszerűen; kérdés, mennyire kell erőltetni, illetve mennyire kell engedni. „Talán kell mindkettő. Ha egy koncerten fegyelmezetten fel akarunk lépni, meg kell tanulni a közös munkát” – oldja fel a dilemmáját. Majd elmeséli: Bécsben negyvenfokos hőségben próbáltak a gyerekek reggeltől estig, és olyan extázisban voltak, hogy hétkor nem tudták abbahagyni, pedig már mehettek volna vacsorázni.

Szádecky-Kardoss Géza azzal zárta beszélgetésünket, hogy elmondta: a kísérleti szakaszban tulajdonképpen már választ kaptak kezdeti kérdésükre. A nagy kérdőjel az volt, tud-e az El Sistema működni a magyarországi cigánygyerekek körében. Három hét után úgy látják, működik.

Cikkünk első része itt olvasható.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Batfalszki Mária írta 5 órája a(z) Rózsafüzér imádság fórumtémában:

2/5.Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van ...

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) ÜZENETEK fórumtémában:

OKTÓBER 16. KEDD Sziléziai Szent Hedvig emléknapja ...

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) ESEMÉNYNAPTÁR fórumtémában:

Országos imaest a tisztaságért 2019. október 15., kedd - 2019...

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) ESEMÉNYNAPTÁR fórumtémában:

„Imaest, ahol láthatod Istent” - Dicsőítő szentségimádás a ...

Rádiné Zsuzsa 14 órája új blogbejegyzést írt: Útravaló – 2019. október 16.

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) ABLAK A VÉGTELENRE fórumtémában:

Formálodás Mindig kicsiben kell kezdeni. Isten a világnak...

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) AKTUÁLIS NAPI EVANGÉLIUM fórumtémában:

2019. október 16. – Szerda Egy farizeus lakomáján így beszélt ...

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) IMA képhez:

Ima-326_2107248_8390_s

Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Rádiné Zsuzsa 14 órája új képet töltött fel:

Ima-326_2107248_8390_s

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu