Példabeszéd az akolról 2.

Jézus ekkor ismét szólt: "Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön, és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen!"...(Jn. 10, 7-10)

Példabeszéd az akolról 1.

"Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegennek a hangját nem ismerik". Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott... (Jn. 10, 1-6)

Jézus a jó Pásztor 2.

"...Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy Pásztor.

Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól!..." (Jn. 10, 16 - 18)


Jézus a jó Pásztor 1.

"Én vagyok a jó Pásztor. a jó Pásztor életét adja a juhokért.

A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut - a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat -, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

Én vagyok a jó Pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát. És én életemet adom a juhokért..." (Jn. 10, 11 - 15)

Példabeszéd az elveszett bárányról...

"A vámosok és a bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: - Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik. Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:

Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: - Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!

Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre". (Lk. 15, 1 - 7)