Uram, jó nekünk itt lenni!

A templomokban szívesen éneklik: "Uram, jó nekünk itt lennünk..." Talán azért, mert sokan átérzik a táborhegyi jelenet vigasztalását; hogy Jézusra szükségük van, hogy jó letenni az élet gondjait; hogy Jézusnál a szív örömét és békéjét találják meg.

Ma Urunk színeváltozásának ünnepén is egy változásról hallunk, amelyről már az ünnep neve is elárul valamit. Jézus felmegy tanítványaival egy magas hegyre, ott elváltozik előttük, majd megjelenik Mózes és Illés, akikkel beszélget. Felmerülhet bennünk a kérdés: miért szükségeltetett az üdvtörténet során ez az esemény?

A három tanítvány az eddigi esemény megtörténéséig megismerhette Jézust szavai és tettei alapján. Itt viszont a saját dicsőségében ismerhetik meg, amely olyan boldogságot vált ki bennük, hogy azok a lehető legtovább szeretnék átélni a dicsőség állapotát. Péter ezt az élményt így fogalmazza meg: „Uram jó nekünk itt lennünk.” Istent tehát nem csak az értelmünkkel vagyunk képesek felismerni, hanem az emberi természet arra kap meghívást, hogy Isten hordozója legyen.
A hegyen megjelenik két másik személy is: Mózes és Illés. Ezzel mintha tudtunkra lenne adva az, hogy Jézus nem Mózes és nem is Illés, mint ahogyan azt sokan hihették akkoriban. A beszélgetés velük pedig mintha azt akarná kifejezni, hogy Jézus egyetért a Törvénnyel, amelyet Mózes jelképez és a Prófétákkal, amelyeket pedig Illés személyesít meg. Mózes és Illés arról tanúskodnak, hogy Jézus az, aki valaha rajtuk keresztül szólt, és hogy Ő a szerzője és beteljesítője a Törvénynek és a Prófétáknak. Mivel Mózes meghalt, Illés pedig felvétetett a mennybe, ez a Jézus, aki megmutatta magát isteni fölségében, Úr az élők és a holtak fölött. Tehát az ószövetség két legnagyobb alakja beszélget Jézussal. Hogy miről, azt az evangélista itt nem adja tudtunkra. Máshol megtalálhatjuk, hogy arról beszélgetnek, ami Jeruzsálemben vár rá. A beszélgetés szavai nem maradtak ránk. De Mózes és Illés tettei, mint előképek árulkodnak arról, hogy mi vár Jézusra Jeruzsálemben, hogy mit tesz majd a hegyről lejövet a szent városban. Mózes kivezeti az ószövetségi népet az egyiptomi rabszolgaságból, Jézus pedig azokat, akik hisznek benne vezeti ki a bűn és halál rabszolgaságából. Illés úgy támasztja fel a szareptai özvegy gyermekét, hogy imádságban háromszor föléje hajol, Jézus három napra a halálba „hajol”, hogy föltámassza az emberiséget.