Úrangyalát végzi a kis Bernadett, melyre eget nyitnak angyali kezek:
Áve, áve, áve Mária! Áve, áve, áve Mária!
Ott térdel Bernadett összetett kézzel, melyben szentolvasó, és így énekel:
Óh égi tünemény, Teremtőnk anyja, Üdvözlégy éntőlem e szent barlangban.
Tiszta vagy, mint rózsa, hajnal harmatja, szépséged emberi nyelv ki nem mondja. Aranyhaj hullámzik hószín válladon, Mennyei kegysugár szende arcodon. Fejeden korona, fehér liliom, szüzesség virága tündöklik azon.
Égi rózsafüzér ragyog kezedben, mit angyalok fűztek fönt az egekben.
Gyémánt fátyol, csillag díszíti fejed, mit csillagsugárból angyalok szőttek.
Ibolyavirágból van deréköved, mit égi ártatlan kezek készítnek.
Oly szelíd, oly bájló mennyei szavad, mire a sziklából örömkönny fakad.
Csipkefa jég-harmat kivirágozott, zordon tél közepén rózsákat hajtott.
Óh lourdes-i Szűz Anya, szállj le szívünkbe, hogy a mi szívünk is mennyei rózsát teremjen.
Üdvözlégy, Szűz Anyánk, kegyelmek Anyja, kiért az ég Ura csodáit adja.
Hatalmas pártfogónk, könyörögve kérünk, légy éltünk útjain mindenkor velünk.
Jóságod mérhetetlen gyermekeid iránt, pártfogold Fiadnál esdeklő imánk.
Ki annyi bűnösnek felnyitod szemét, nekünk is nyerd meg szent Fiad kegyét.
Hisz annyi örvény közt vezet el utunk, hogy a mennyekbe nélküled fel nem juthatunk.
Mutasd meg az utat, mely égbe vezet, ne vond el sohasem vezérlő kezed.
Oly gyönge, ingatag Évának fia, és harcát mindegyik küszködve vívja.
A régi ellenség szüntelen kísért, hogy bukjék, ki balgán eldobja hitét.
Ha éltünk alkonyán eljő az óra, haláltól lelkünket segélyed óvja. Végre Bernadettel ölelj kebledre, hogy vele dicsérjünk egykor a Mennyekbe. Ámen.

Urunk és Istenünk, alázatosak kedvelője, védelmezője és megdicsőítője, aki Szent Bernadettet megajándékoztad a türelem és a szeretet csodálatos kegyelmével, kérünk, engedd, hogy az ő imádságára és példája szerint egyszerűségben járjuk a hit útjait, és szemlélhessünk téged a mennyek országában!

Szeplőtelen fogantatott Szűz Mária - Könyörögj érettünk!

Szent Bernadett - Könyörögj érettünk!