SZENT HILARIUS: HAJNALI ÉNEKE KRISZTUS ÉLETÉRŐL

Himnuszt mondjon minden testvér, himnuszt zengjen énekünk,
dalolván Krisztus királynak köteles dícséretet!

Te Ige az Úr szivéből, Út, Igazság és Ige,
akit Jesse vesszejének, oroszlánnak olvasunk,
atyád jobbja, hegy és bárány, sarkalatos sziklakő,
vőlegény, isten, galamb, láng, égi pásztor és kapu!

Ki prófétákban találtatsz, s századunknak adatál;
századok előtt ki voltál, első század Atyja te!

Atyja égnek, földnek atyja, tengereket sürlelő,
s mindeneknek alkotója amit az Úr élni hív;
te kit Gábriel szavára szűzlány méhe fogadott!

Szent magzattal duzzad a méh; s int az ég hogy hinni kell
e sohsem látott új dolgot: fiatszűlő szűzleányt.

Elsőbb csillagjáró bölcsek imádták a Kisdedet,
aranyat és tömjént hozva mint királyi adományt:
s így jött Heródeshez hír, hogy hatalmára les veszély.

Akkor csecsemőket gyilkol, s támad vértanúsereg.
A gyermeket messzementik hol a Nílus vize foly,
s (Heródes hunytán) nevelni visszakapja Názareth.

Kicsikorban tett már s ifjan ég kegyéből sok csodát;
sok lappang, sokat fölírtak, sokat látott sok tanú;
mennyek országát hirdette, s tettel pecsétlé a szót.

A gyengéket meggyógyítja, a vakokra fényt derít;
szavától tisztul a poklos és föltámad a halott.
Borrá, hol a bor hiányzik, váltja a kancsók vizét.

Öt kenyérrel és két hallal lakat ötször ezreket
s még a vendégség morzsáit hordja tizenkét kosár
s a füben nyugvó nép ajkán a dicséret nem apad.

Választ kétszer hat apostolt, hirdetni az Életet,
kik között akadt a Júdás, aki árulója lett.

S Annás főpap katonáit áruló csók vezeti
és az ártatlan rabbá lesz, elhurcolják, nem csatáz;
hamis váddal törnek rá, hogy Ponciushoz átvigyék.

Mindent meghány a helytartó, semmi bűnét nem leli.
De a nép mind azt kiáltja: el kell venni életét
Caesar biztonsága végett! - és a népé lesz a Szent!

Vad szavakkal támadnak rá; tűr korbácsot és köpést.
Végül a Keresztre vonták, gazokért az Igazat.
Aki húst öltött és meghalt: így győzte le a Halált!
Ott függ, és nagy kiáltással hívja atyját, Istenét.

Jön a halál és megoldja Krisztus láncát, tagjait.
Kárpit hasad, templom tárul, a világra éj borul
és kikelnek a sírokból régen elzárt tetemek.

Ott akkor a boldog József dús kenettel keneté
s friss vászonpólyába kötve gyásszal tette föld alá.
Testét Annás őriztetvén katonákat állitott,
látni, beváltja-e Krisztus, amit élve megigért?

Remegnek a katonák az Angyaltól, ki színfehér
köntösének sugarával minden selymeket legyőz.
Krisztus fölkel, test és lélek, s elmozdítja a követ.
Látja ezt Judaea, látja, és tagadja hazugul.

Legelébb az asszonyok közt kél a hír, hogy Jézus él:
megjelent nekik gyászukban, viditotta bánatuk.
Majd apostoloknak adta tudtul, hogy harmadnap őt
halottaiból kikölté égi Atyja jobbkeze.

A választott testvéreknek így mutatja meg magát,
s ha kétkednek, hogy föltámadt, bejön zárt ajtókon át.
Inti a Törvényre őket, küldi Szentlelkét nekik:
Isten lelkét, a Háromság összetartó szellemét.

S szabja, hogy kereszteltetvén világszerte, aki hisz,
az Atya nevét imádva, híven vallva a Fiút,
s a Lélekben megfürödve lássa a hit titkait,
megfürödve, újraszűlve, mint Istennek gyermeke.

Hajnal előtt, minden testvér, zengjük ama Glóriát,
amely megtanított rá, hogy életünk nem múlik el.

Kakas hangja, szárnya tapsa, érzi a kelő napot.
Mi imával s dallal hívjuk, amit jönni vár hitünk
és a végtelen felséget énekelve végtelen
hajnal előtt, világ előtt, zengjük a Krisztus királyt.

Válasz