Ez a lelkiség nem abban áll, hogy több Máriához szóló buzgósági gyakorlatot végeznek el naponta, vagy viselik a skapulárét, hanem egy mélységes tisztelet, odaadás valósul meg, mert Krisztus követését csak az Ő Édesanyjával való szoros egységben tudják végbe vinni.
A kármelita hagyomány szerint Illés a tenger felől felemelkedő tenyérnyi felhőben, mely a termékeny eső ígéretét hozza, a messiási ígéreteknek előképét szemléli, vagyis a Szent Szűz termékeny szüzességének jelképét, amely az Életet hozó Megváltót nyújtja a megváltásra váróknak. (Harmatozzátok, felhők, az Igazat! Izaiás 45,8.)
Isten misztériuma Krisztus személyében válik megközelíthetővé. A Szentháromság második személye viszont a Szent Szűztől kapott testet, s e tény által elválaszthatatlanul kötődik Anyjához. Tehát Szűz Mária az út, amelyen Jézus először jött el hozzánk, ugyancsak Ő az az egyenes és biztos út, amelyen Jézushoz juthatunk el. Vagyis: aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki maga az út, az igazság és az élet.
A Szűzanya hívás nélkül is jelentkezik az életünkben. Belülről tapasztalhatjuk gyengéd jelenlétét. Szemlélődésünk során Benne a legszeretőbb édesanyát érzékelhetjük, Akit Isten nem azért adott nekünk, hogy mindig csak Mária közvetítésével merjünk Felé fordulni, hanem mert Isten annyira jó, hogy semmi jótól nem akar megfosztani minket: legnagyszerűbb teremtményétől, Fia Édesanyjától sem.
Mária jelenléte a lélekre gyakorolt hatékonyságában érhető tetten leginkább: a lélek megtanul bízni benne, gyermekként ráhagyatkozni; a szenvedést meg nem szüntető, de a fájdalmat mégis megédesítő csendes jelenlétét felismerni.
A Szűzanya iránti gyermeki bizalom alapjául nem látomások vagy egyéb érzékelhető kegyelmek szolgálnak, hanem a hit sötétségével együtt járó bizonyosság, hogy a Szent Szűz ott van, ott kell lennie, hiszen éppen a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben hagyna el a legjobb Édesanya? Amikor nincsen emberi remény: éppen akkor fedezhető fel igazán!
A Máriával kapcsolatot tartó lélek boldogan tapasztalja meg, hogy az Isten Anyja személyesen szereti őt! Sokkal közelebb van hozzá, mint gondolta. Megdöbbenve érti meg, hogy a Szűzanya örömei-fájdalmai bizalmas megosztásában szeretné belevonni, sőt saját erényei gyakorlására is ösztönzi őt: szeretet, lemondás, alázatosság...A Szűz Anya saját magát akarja adni a lelkeknek, hogy Krisztust az Ő szemével lássák, az Ő szívével szeressék.
Ez a mindenki számára létező valósága csak a lelki élet fejlődésével együtt válik megtapasztalhatóvá és igazán megbecsülhetővé az egyén számára.