Prohászka Ottokár püspök
Az elesettek iránt papként, püspökként elkötelezett Prohászka Ottokár 1858. október 10-én született a felvidéki Nyitrán. Atyja, a morva származású Prohászka Domokos az osztrák állam Strassenkomisereként (útmester, útfelügyelõ) szolgált, de õsei még földművesek voltak. A család Pozsonyban telepedett le, de elsõ gyermekeik Nyitrán, a fiatalasszony szülõi házában látták meg a napvilágot. Egymás közt a családtagok kezdetben németül beszéltek, Prohászka késõbb elsajátította a magyart a család szolgálójától, majd megtanulta a szlovákot, s az iskolában a latint. Tudott franciául, szemináriumi éveiben görögül és héberül is tanult, megpróbálkozott az angollal. Prohászka Domokost, a pénzügyi kistisztviselõt gyakran helyezték át, s a család gyakran költözött. Prohászka Ottokár Rózsahegyen kezdte meg tanulmányait, Losoncon fejezte be az elemit és kezdte meg a gimnáziumot (református iskolában!), majd Nyitrán a piaristák neveltje lett. Késõbb a kalocsai jezsuita internátusba került, majd az esztergomi kisszeminárium növendékeként érettségizett 1875-ben. Végig kiváló diák volt, tehetségére felfigyeltek elöljárói. Hét évre a római Collegium Germanicum-Hungaricum lakója és a Gregoriana egyetem hallgatója lett. 1881. október 30-án szentelték pappá, 1882-ben tért haza, filozófiai és teológiai doktorátussal.
Az esztergomi szemináriumban 22 esztendeig dolgozott. A kisszeminárium görög-latin tanárából dogmaprofesszor, majd az egész intézményt megújító lelki vezetõ, úgynevezett sprituális lett (1890). Szisztematikus munkával reformálta meg a szeminárium életét. A rideg, korszerűtlen jozefinista papnevelõi hagyományokkal szemben Prohászka igyekezett bensõséges lelkiségre nevelni növendékeit, forradalmasította a papnevelést. Olyan papi generáció tagjai tekintették mesterüknek, akik sikerrel birkóztak meg az óriási feladattal: a XX. század eleji magyar társadalmi katasztrófák (háború, forradalmak) idején lelki tartást tudtak adni a népnek.