Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Örüljetek az Úrban szüntelen! Karácsonyra készülve szeretnénk már most megtapasztalni az örömet. A készülődés örömét, az örömszerzés örömét. Boldog az, aki tud örülni, boldog az, aki meglátja a másikban a jót, boldog az, aki a kicsit szépet, a kicsi örömet is észre tudja venni. Örömre hív ma bennünket Jézus, adventi örömre, a készülődés örömére.


Örüljetek az Úrban szüntelen!
· Ha életemet, mindennapjaimat vizsgálom, sokkal hamarabb észreveszem a nehezet, a rosszat, mint a jót, az örömtelit.
Milyen sokszor van, hogy csak egy-egy eseményt, jelenséget látunk, és nem látjuk, de nem is keressük a gyökerét, a hátterét.
Mennyi feszültség, félelem van a ma emberében, amit nem tanult meg kezelni, feldolgozni, hordozni.
· Ebben a mai helyzetben is felhangzik advent harmadik vasárnapján az Isten üzenete: örüljetek az Úrban szüntelen, újra mondom, örüljetek!
Szeretnék törekedni arra, hogy észrevegyem a szépet, a jót az életemben, és a másik ember életében is.
· Karácsonyi készületünkben lássuk meg, a másik mennyire fog örülni annak, amit készítek neki, és ez örömre gyújtja szívemet.
Karácsony akkor válik a szeretet ünnepévé, ha örömmel készülök.
Ha tudok örülni a kis dolgoknak, ha észreveszem a másikban a jót, akkor kezelni tudom a feszültségeket, a problémákat.
· Karácsony ünnepe, ha a szeretet – az Isten szeretetének – ünnepévé válik, akkor szabadulni tudunk az önzés és a félelem rabságából. Ha karácsony ünnepe elsősorban a másikról fog szólni számomra, akkor tudom az önzés okozta sebeket gyógyítani. Ha egyre jobban Isten útján tudunk járni, ha határozottan és szeretettel tanúságot tudok tenni Istenszeretetéről, akkor – ha nem is sokak által láthatóan – szolgálatára lehetek keresztény népünknek, Egyházunknak, hazánknak.