Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László kegyhelye
Zala megyei község, a Dunántúl egyik legnagyobb búcsújáró helye, a Veszprémi egyházmegyében.
A hely első kápolnája még valószínűleg Szent László király idejében épült. Búcsújárása és maga a kegyszobor is azonban későbbi.

A török a XVI. században elfoglalta ezt a vidéket, s a legenda szerint foglyaikat Bucsuszentlászlóra hajtották, ahová az angyalok a legenda szerint a foglyok vígasztalásául egy kis kápolnát hoztak. A legendára utalva a kegykápolnát a nép Angyalok kápolnája néven emlegeti.

A középkorban remeték éltek ezen a helyen. A XVII. század végén Széchenyi Pál veszprémi püspök a ferences szerzeteseknek adta a helyet, akik a XVIII. század elején építették meg templomukat és kolostorukat.

Jelentős búcsújárás csak a ferences atyák letelepedése óta van. Az első csodás gyógyulás a ferencesek feljegyzése szerint egy komáromi asszony gyógyulása volt. Ezt követően azonban több száz csodás imameghallgatást jegyeztek fel. Ezért a betegek előszeretettel zarándokoltak Bucsuszentlászlóra, ahogyan ezt még például a Zala megyei boszorkányperek aktái is jelzik (1740). A templomban őrzött emléktárgyak, ezürt offerek mind a csodás gyógyulások emlékei. Érdekes történet beszéli el annak az embernek az esetét, akibe egy kígyó belemászott, s csak a kegyhelyen tudott tőle megszabadulni. Hálából a kígyó csontvázát a templmnak hagyta.

A kegytemplom mögött van a Szentkút, Szent László király kútja, amelynek vizével az először Bucsuszentlászlóra zarándoklókat idősebb társaik beavatják. Ez a búcsúkeresztség.

A ferences kegytemplom szentély mögötti, eredetileg román kápolnája még a XII. századból származik. A nagyméretű oszlopos főoltár és a mellékoltárok XVIII. századi ferences segítő testvérek alkotásai. A kegytemplomhoz csatlakozó ferences kolostor folyosóin látható Schmalzl Theotimus helyi ferences barát barokk olajfestmény-sorozata a XVIII. század közepéről, Szent László király életéről. A főoltár Szent László-képe helyi legendát mesél el, abből fakad a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.

Sziklahitű László, ki nem ismersz félelmet,
Légy ereje, pajzsa gyengeszívű népednek:
Ingadozó lelkek, sok csapással vertek,
Tőled kérnek védelmet.
Emberölő harcban a Gonosznak ártottál.
Isten erejével síkra hitért szállottál,
Fergeteges vészben, rendületlen, épen
Égi jelül állottál.

E világi élet a remények sírhalma,
Teelébed száll fel nemzetednek siralma.
Útmutató fényünk, téged adott nékünk
Az Úristen irgalma.

Most világok dőlnek, nemzedékek romolnak,
Ezeréves bástyák repedezve omolnak.
Csüggedésre válasz: szent király, te állasz
Égrenéző oromnak.

(SzvU 302) .

Aligha tartozik valami a magyar katolikus tájhoz szervesebben, mint egy-egy franciskánus település. Nem kell bizonyítgatnunk, mit jelent a palóc népléleknek a gyöngyösi, a jásznak a berényi, az alföldinek a szegedi, a székelynek a csíksomlyói ferences kolostor.