„Dombos Zala zengő dala feléd száll most, Boldogasszony, a te neved legyen áldott!”
A
zalai nép lelkületét mindenkor áthatotta a Máriatisztelet, jó és balsorsban egyaránt. Erről tanúskodnak a templomokban található, szépen díszített
Mária oltárok és szobrok. Bizonyítják, hogy az Istenanyába vetett bizalom mélyen gyökeret vert a hívek szí-
vében.
Nemcsak a templomban, hanem a mindennapi életben is ott volt a Máriás lelkület a zalai emberek szívében,
például akkor, amikor különféle ájtatosságokat végeztek.
Ilyen Szent Család járás („Ne sírj
tovább Szűz Mária, ne menjetek ma
máshova, szállásunkat mi megosztjuk.”) vagy a Lourdes-i ájtatosság,
amelynek szeretete napjainkig
megvan („Lourdes-i Virágszál nyíljék meg szíved, zárd be esdeklő magyar
népedet.”). Gyakran járultak a hí-
vek a Fájdalmas Szűzanyához, a
Szomorúak Vigasztalójához, kü-
lönösen a gyermekeiket elvesztő
szülők, akiket így vigasztalt az
ének szövege: „Akik a nagy bánatban el vagytok merülve, szeretettel nézzetek Mária képére, mily sűrűn
hullanak anyai könnyei, mert Szent
Fia holttestét karjával öleli.”
Az utak mentén található
Mária-fák, Mária-szobrok mind
találkozó- és pihenőhelyek voltak
az emberek számáraKözvetlen
közelünkben a lentiszombathelyi
Mária-fa, a bördőcei Mária-kép, a radamosi Mária-fa, a
dobronhegyi Magyarok Nagyasszonya szobor vagy a
Tornyiszentmiklós határában lévő Mária-kép. Ezeken a
helyeken ma is buzgó szívvel imádkoznak a hívek a közbenjáróhoz és szószólóhoz. Ha az élet bajai ránehezedtek a szívekre, kérő énekkel fordultak Jézus anyjához:
„Boldogságos Asszonyunk, Szűz Mária hozzád száll esdő szavunk, Szűz Mária, te látod az életünk, látod mennyit szenvedünk, jö segíts és légy velünk Szűz Mária!”
Ma is sok zarándokcsoport keresi fel azokat a Mária
kegyhelyeket, amelyek a közelünkben találhatók, például
Pusztacsatárt, Homokkomáromot, Búcsúszentlászlót.
Hála érződik a zarándokok szívében, amikor megköszö-
nik mindazt, amit a kegyhely lelkülete adott számukra.
„Imádandó Szentháromság köszönjük neked, melyben minket
részesített isteni kegyed, te is égi Rózsaszál, Szűz Mária, Szent
Virág, hintsd le ránk szent malasztodnak kincsestárházát!”
Közkedvelt Búcsúszentlászlóna Fogolykiváltó Boldogasszony
búcsúja, ami a régmúlt századok
óta hagyomány, s ezt a búcsújá-
rást csak felerősítette a II. világháború idején hadifogságban lévő
magyar katonák hazatéréséért
végzett könyörgés. A hazatérő hadifoglyok családjaikkal együtt zarándokoltak és zarándokolnak ma
is a Szűzanya kegyhelyére, megköszönve Mária közbenjárását:
„Fogolykiváltó Asszonyunk, lábaidhoz
borulunk, vesd áldó két kezed le
ránk!”
A zarándoklatokat a szentolvasó imádkozása, litániák elmondása, keresztút végzése teszik
még teljesebbé, még szebbé, valódi lelki élményt nyújtva a híveknek. A búcsúzó ének szövege így hangzik: „Ó, Édes
Szűzanyám, ne hagyj áldás nélkül, megáldva bocsáss el te szent
képed elől.” Mindezt megerősíti a zalai Mária himnusz,
amely az 1948-as Mária-évre íródott.