A katolikus egyház megkülönböztetett tisztelettel tekint Szűz Máriára, Isten anyjára. Ez a tisztelet megmutatkozik abban is, hogy az Egyház ünnepei sorába iktatta Mária életének minden jelentősebb állomását. Mária életének eseményeihez különböző főünnepek, ünnepek, emléknapok kapcsolódnak.
A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe, a jeruzsálemi Mária templom felszentelésének évfordulója. Az Érdy-kódexben „Asszonyunk Máriának templomban jelentése” az év utolsó előtti Mária ünnepe, liturgikus nevén „praesentatio Beatae Mariae Virginis”.
A Szent Szűz életéről a Szentírásból nagyon keveset olvashatunk. Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni. Egy apokrif iratban, a Jakab ősevangéliumban hallunk arról, hogy Máriát három éves korában a templomba vitték, és ott élt nyolc évig. Josephus Flavius zsidó történetíró szerint ez a templomi szolgálat egyben szüzességi fogadalmat is jelentett. A gyermek Mária a Szentlélek indítására Istennek ajánlotta magát, akinek kegyelme eltöltötte őt, szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve.
I. Jusztinianosz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett az ószövetségi templom közelében. Ezt az Új Mária-templomot, a bemutatás templomát 543. november 21-én szentelték fel Jeruzsálemben. A templomot ugyan lerombolta a történelem vihara, az emléknap fennmaradt. Konstantinápolyban a VIII. századtól ünneplik. A Pray-kódex már 1200 táján ismeri az ünnepet, ugyanakkor Itáliában csak 1371 táján tűnt fel. XI. Gergely pápa az avignoni udvarban vezette be a XIV. században. 1585-ben V. Sixtus pápa az egész római Egyház számára előírta. Ez az ünnep a bencés obláták főünnepe, mivel Mária is obláta, vagyis Istennek ajánlott lett.
A magyar Mária-kultusz részeként a nyugati kereszténységet megelőzve már a XII. század vége óta ünnepeljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett és onnan magával hozta a Boldogságos Szűz bemutatásának ünneplését.