Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki:

Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.

Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”

Lk 16,1

Elmélkedés:

A „hűtlen” intéző jézusi példabeszédének helyes megértése nem egyszerű feladat, hiszen elhamarkodottan azt is gondolhatnánk, hogy csalásra, mások megkárosítására bátorít minket. Elsőként azt kell tisztán látnunk, hogy a történetben nincs szó arról, hogy az intézőt ért vád igaz. Nincs kizárva, hogy rosszindulatú emberek igazságtalanul vádolták meg őt a gazda előtt, aki elhitte a híresztelést. Pedig az is lehetséges, hogy hűségesen dolgozott az intéző az ura számára és nem a maga javára. Ebben a helyzetben az intéző megoldást keres. Nem esik kétségbe, nem kezd el védekezni a vádak ellen, hanem a lehető legügyesebb módon próbálja biztosítani jövőjét azzal, hogy barátokat szerez magának. Tény, hogy az intéző valóban megkárosítja urát annyiban, hogy a meglehetősen magas uzsorakamat egy részét elengedi az adósoknak. A hitelezőnek így is maradt haszna az üzleteken, legfeljebb kevesebb.
Egyértelmű, hogy Jézus nem az erkölcsileg kifogásolható magatartás utánzására bátorítja tanítványait. A történettel egyrészt azt tanítja, hogy a személyes és a ránk bízott javainkkal okosan kell gazdálkodnunk, másrészt ismerjük fel minél hamarabb az olyan helyzeteket, amelyek lelki hátrányt okoznak nekünk és tegyünk meg mindent a lelki fejlődés, előrelépés érdekében.
© Horváth István Sándor