Egyike volt az egyház első nagy vértanúinak. Maga Szent Péter szenteli ravennai püspökké. A csodák, amiket véghez vitt, hamar felkeltik a hatalom figyelmét, prédikációi nyomán sokak megtérnek a hithez, ugyanakkor magára vonzza a bálványimádók haragját, akik kegyetlenül megverik, és a város elhagyására kényszerítik. .Keresztények találnak rá félholtan a tengerparton, és egy rejtekhelyen ápolják. Nemsokára ismét elfogják az üldözők, égő parázson járással kínozzák, majd másodszor is kiutasítják a városból.

De ő a közelben marad, és folytatja az evangelizációt. Ebben az időben Aemilia tartományban találhatjuk. Ravennába harmadik alkalommal is visszatér. Itt ismét elfogják, és kegyetlenül megkínozzák, mert kitart a hite mellett. Láncra verve egy szörnyű börtön mélyére vetik, de 4 nap múlva egy hajó fedélzetén Görögországba küldik.

Ott ugyanúgy végzi hittérítő tevékenységét, a csodák, és szenvedései tovább folytatódnak. Megpróbálják elhallgattatni, s mikor ez nem sikerül, egy kegyetlen verés után, visszaküldik Itáliába.

Ez az időszak három évig tart, és ezután negyedik alkalommal tér vissza Ravennába. Ekkor már Vespasianus a császár, aki, válaszul a pogányok panaszaira, kiad egy rendeletet, amellyel száműzi a keresztényeket. Apollinaris egy ideig rejtőzködik, de egyik alkalommal a város egyik kapuján áthaladva felismerik( valószínűleg Classisban, egyik külvárosban) és kegyetlenül megverik. Utána még él hét napot, ezalatt megjósolja, hogy az üldöztetések növekedni fognak, de az egyház végül diadalt arat.

Nem ismerjük a születési helyét, de valószínűleg Antiochia lehetett. Az sem biztos, hogy ő volt az egyike Krisztus hetvenkét tanítványának, amint azt korábban tartották. Püspökké szentelésének pontos dátuma sem ismert, de azt tudjuk, huszonhat éven keresztül volt Ravenna püspöke.

A Ravenna városában található, VI. századból való S. Apollinare in Classe-bazilikában a csodálatos apszismozaikon látható antik miseruhában, püspöki palliummal a vállán, amint kitárt kézzel imádkozik. Kétoldalt hat-hat bárány látható az általa vezetett hívek szimbólumaként. Vértanúsággal vallotta meg Krisztus-hitét: az Úr kifürkészhetetlen gazdagságát hirdette a nemzeteknek a II. század végén. Nemcsak itt, hanem Rómában is több templomot emeltek emlékére. A középkorban nagyon elterjedt volt a tisztelete.