Sík Sándor

Hiszek /részlet/

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.Amen

Válasz

A mai vasárnap keresztény hitünk legfontosabb titkát ünnepeljük, azt, hogy az egyetlen élő Istent három egylényegű személy alkotja: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman alkotják az egyetlen Istent, mert személyük oly szorosan összefonódott és olyannyira egyek, hogy csak egyetlen és nem három Istenről beszélhetünk. Ebben a háromságos Istenben a három személy annak ellenére, hogy egyforma, mégis különböző. A Szentháromságon belül a személyek egymástól erednek. Az Atya az ősforrás, aki magát mindenestől a Fiúnak ajándékozza létrehozva, megszülve őt. A Fiú pedig ezt a hatalmas szeretetet viszonozza azzal, hogy mindenestől visszaajándékozza magát az Atyának. S ez az adok-kapok viszony oly eleven és élő, hogy ebből származik a Szentlélek.

Még lehetne folytatni ezt a magasröptű teológiai eszmélődést, amely első látásra tele van egymásnak ellentmondó kifejezésekkel: egy, de mégis három, egyformák a személyek, de mégis különbözőek. Egy teológiai eszmefuttatásnak úgy gondolom nincs értelme ebben az ünnepi órában, mert nem visz közelebb hitünk megélésében. Annál is inkább értelmetlen, mert a Szentháromság titkát mind a mai napig nem fejtette meg az emberi gondolkodás, és ezután sem fogja, mert a Szentháromság titka az emberi gondolkodás kereteit túllépi. A Szentháromság titkának megértésében legfeljebb a művészet visz közelebb. Gondolok itt Andrej Rubjovnak, a szentéletű orosz ikonfestőnek világhírű képére, a Szentháromságra. Ezen a képen három egyforma arcú szárnyas alak ül körbe egy asztalt. Arcuk, testük egyforma, csak a ruhájuk különbözik. A baloldali alak az Atya, akinek áttetsző az alakja, mert őróla tudunk a legkevesebbet. A középső alak a Fiú, Jézus Krisztus, akinek éles körvonalú az alakja, mert hiszen róla tudunk a legtöbben. Kék és barna színű ruhában van, amely isteni és emberi természetére utal. A jobboldali alak a Szentlélek, aki kék és zöld ruhában van, amely isteni természetére és az életadó szerepére utal a Szentléleknek.





A Szentháromság titka egyedülálló az emberiség történetében. A nagy világvallások közül egyedül a kereszténységben található meg. Ez a jelenség is utal arra, hogy amit a Szentháromságról tudunk, azt egyes egyedül Isten kinyilatkoztatásának köszönhetjük, mert emberi gondolkodás soha nem jutott volna el ehhez hasonló gondolatra.


A Szentháromság fontossága pedig abban áll keresztény hitünkben, hogy azt bizonyítja, hogy Isten közösség, a szeretet abszolút közössége. Ez alapján mondhatta János apostol: "Isten a szeretet". Mert a szeretet mindig valakire, de inkább valamire irányul. Egy egyedülálló abszolút egyszemélyes létezőre nem mondhatjuk, hogy szeretet. De pünkösdkor épp ezt hozta az apostolok, és az Egyház tudtára a Szentlélek: Isten közösség, a szeretet közössége és minden szeretet forrása. Mindenfajta emberi szeretet is ebből az egyetlen isteni szeretetből forrásozik. Isten a forrása a szerelemnek, a barátságnak, a szülő és a gyermeki szeretetnek és még sorolhatnám tovább.


Kétségtelen, hogy a Szentháromságról beszélni igencsak elvont. De a Szentháromság nagyon is közöttünk élő valóság, hiszen ahol szeretet van, ott az mindig a Szentháromság szeretetéből forrásozik. Most egyet szeretnék kiemelni a sok közül: a házastársi, családi szeretetet.


A házasságot az Egyház mindig is szentségnek vallotta. De, hogy ez valójában mit jelent, arra csak manapság kezdenek rájönni. Mert arról van szó, hogy keresztény házasság, család nem más, mint a Szentháromság szeretetének földi megjelenítése, ahol a férj és feleség szeretik egymás kölcsönösen és önzetlenül, mint ahogy a Szentháromságban az Atya és a Fiú. S ahogy az Atya és a Fiú szeretete egy harmadik személyt hoz létre a Szentlélekben, úgy a férj és feleség szeretete is megtestesül egy harmadik személyben: a gyermekeikben. A házastársi szeretetnek pedig a különleges formája a szerelem. S itt egy tévedést kell eloszlatni. A szerelem nem az, amit az olcsó amerikai filmek léten nyomon reklámoznak: egy futó testi kapcsolat. De a szerelem nem is az, ami csak a mézeshetek és az első hónapok erejéig van jelent egy házasságban, hanem az, amelynek a házastársak egész életén át ki kell tartani: a sírig. Igazából sok-sok házasság válsága és problémája a szerelem idő előtti kihűléséből fakad. S itt kell meghúzni különbségtételt a pusztán polgári házasság, vagy együttélés és a szentségi házasság között. A szentségi házasságban a házastársak Istentől, minden szeretet forrásától közvetlenül kapnak erőt a szerelem ápolásához és fenntartásához.


És itt kell szembesülni korunk szomorú valóságával, hogy sokan nem kívánnak a szentségi házasság Isten adta lehetőségével élni, hanem a kor divata szerint csak a polgárival, vagy még inkább csak az együttéléssel, ami a legkönnyebben megszakítható. Szentségi házasság nélkül a házastársi szeretett-szerelem menthetetlenül kihűl, lemerül, mint az az akkumlátor a kocsiban, amelyet nem tölt fel állandóan a generátor. De nem szabad tévedésbe esni: a szentségi házasság magától nem fog minden problémát megoldani. Ha a házastársak nem élik át azt, hogy ők Isten szentháromságos szeretetét vannak hivatva közvetíteni az emberek felé, s ehhez nem kérik a szeretet egyedüli forrásának Istennek segítségét, akkor nem történik semmi. Mint ahogy nem fog elindulni egy működésképtelen autó attól, hogy tele van a tankja üzemanyaggal.


A Szentháromság vasárnapja tehát alkalom számunkra a házaséletünk átgondolására. És itt nincs helye annak, hogy ez már rám nem vonatkozik, hiszen idős vagyok. Mindenkire vonatkozik, aki házasságban él, mindenkinek hivatása, hogy a szentháromságos szeretetet megjelenítse a házastársi szerelmen keresztül, mert a szeretet nem ismer korhatárt.


Vonatkozik azokra is, akik még a házasság előtt állnak. Ha megértetted a mai vasárnap üzenetét és magadévá tetted, akkor így készülj házasságodra. Mert követheted a világ jelenlegi divatos felfogását, a pusztán polgári házasságokat, vagy együttéléseket. Követheted, ha nem érted meg a már unalomig hangoztatott családi tragédiák - válások, tönkrement életek, alkoholizmus - megdöbbentő statisztikájának végső okát: az isteni szeretet hiányát.


Kedves testvérek! A világ egy szörnyű tragédia felé halad: ki akarják iktatni Istent a világból, s nem veszik észre, hogy vele együtt a szeretetet is kiirtják az emberek közül. Meg kell állítani ezt a tragédiát. S ez a te feladatod is: ott ahol vagy, ahová most állított az élet. Nektek is, nemcsak az apostoloknak és a papoknak szól Jézus Krisztus felszólítása, melyet az evangéliumban hallottunk: ".menjetek el és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!" Ez utóbbi mondatot ma így módosítanám: kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetére.



Ámen.
Forrás: Ócsai József

Válasz