Az ősi ferences templomot 1460-ban kezdték építeni és 1472-ben szentelték fel Szűz Mária Neve tiszteletére. Az építésben nagy szerepe volt Mátyás királynak, aki szorgalmazta az építkezést. A templom a jászok megtérésének bölcsőjeként tekinthető. A pogány jászok keresztény hitre térítése a ferences atyák áldozatos munkájának köszönhető.

Az egyhajós templom eredetileg gótikus stílusban épült, majd a XVIII. sz. elején barokkosították. Az újjáépítés után a templom Jézus Neve tiszteletére lett szentelve. A templom 1944 óta önálló plébánia.

A templom falfestményei secco technikával készültek 1929-ben Steffek Albin munkája nyomán. 2000-2003 között, a jubileumi év tiszteletére templom restaurálására került sor, melynek során az egész templombelső megszépült.

Az oltárképeket Hollós Endre festőművész készítette. A főoltárkép Jézusnak a templomban való bemutatását ábrázolja, ahol az öt világrészt képviselők hódolatukat fejezik ki. A templom mozdulatokban gazdag rokokó szobrai Hebenstreit József munkáját dicsérik.

A templom igen szép késő barokk orgonaszekrénye öt tengelyes tagolású, három manuállal, setzer kombinációval rendelkező, elektropneumatikus szerkezetű, 1523 síppal méltán képezi a templom értékes részét. Az orgona korszerűsítése és bővítése 2008-ban fejeződött be. A templomban évente gyakran kerülnek megrendezésre nívós orgonaművészek közreműködésével hangversenyek.

A ferencesek terén 1955-ben épült fel a magyarországi búcsújáró kegyhelyekről származó kövek – melyeket a Porciunkula búcsúra érkező hívek hoztak – beépítésével az Assisiben lévő eredeti Porciunkula kápolna hasonmása. A kápolna ékessége az Angyali Üdvözletet ábrázoló igen értékes festmény, Kontuly Béla festőművész a 1940-es években készült alkotása.

A ferencesek 1472-ben építették fel templomuk mellé a kolostorukat, ám az elpusztult. A mai épület keleti szárnyának építése 1723-ban kezdődött, és 1730-ban vehették birtokukba a ferencesek. Ehhez csatlakozik a déli szárny, melynek építése 1738-1741-ben zajlott, itt kapott helyet a pompás ebédlőterem. A nyugati szárny építéséhez régi köveket használtak fel, ez végül 1755-re készült el. A kolostor északi szárnyának építését 1771-ben kezdték el, így az közvetlenül a templom déli falához kapcsolódok oly módon, hogy a templom hajójának déli oldalán lévő támpilléreket kibővítették és beboltozták. Az építkezést 1772-ben fejezték be.

A kolostor a ferences atyák 1950-es szétszóratása utáni évektől szociális otthonként működik, kezdetben idős szerzetes nővérek gondozására, jelenleg világi hívők számára is ellátást nyújtva.