"Csodás Csatka"
Csatka község Komárom megyében a Bakony északi részén egy festői szépségű völgyben terül el.
Először a középkorban egy 1335-ből származó záloglevél említi. A 14. században Konth Miklós nádor birtoka, ő telepítette ide az egyetlen magyar alapítású szerzetes rendet, a pálosok rendjét, és építtetett számukra kolostort az "Irgalmasság Anyja" tiszteletére.
A kolostor igen szépen virágzott 1543-ig, amikor Csatkát a kolostorral együtt elpusztították a törökök. Csupán romos falak maradtak belőle. Az újjászületés a 18. század 20-as éveiben indult meg, de a pálosok már nem települtek vissza Csatkára, helyettük a móri kapucinusok pasztorálták a környéket.
Álló, háromszögű pajzs kék cölöppel megrakott arany mezejében alul hármashalom, ennek zöld mezejében arannyal gyűrűzött és arany kereszttel megtűzött forrás, melyből ezüst víz ömlik a pajzs aljába.
Több száz éve csodatevő erőt tulajdonítanak a Csatka melletti festői fekvésű völgyben fakadó forrás vizének. A nagy zarándoklat 1862-ben indult meg, amikor Csöpönyei József ferences rendi remete megtelepedett az akkor már szentnek nevezett kút mellett.
A csatkai hagyomány azt tartja, hogy a Szűzanya maga jelent meg, hogy a remetének tudtára adja, hol építsenek tiszteletére kápolnát. A feljegyzések szerint 1863-ban estek meg az első csodák: két vak visszanyerte látását. Ezeket aztán újabb és újabb csodás gyógyulások követték. A hívek egyre jobban megkedvelték a gyönyörű környezetben álló kegyhelyet, s 1862 óta mindig lakott itt egy remete, aki a kápolnát odaadóan gondozta.
A hely lelki kisugárzása nemcsak a környékbeli híveket vonza, hanem az egész országból nagy számban zarándokolnak ide, még a Felvidékről, Erdélybl és Délvidékről is.
A búcsújárók lelki tisztulást és vigaszt találva térnek otthonukba.
A Szentkút e századi történetéhez tartozik, hogy 1942-ben a szervita atyák menedékházat építettek a völgyben. Az ötvenes évek végén készült a dombról levezető kőlépcső és a kápolnát körülvevő kőbástya. Az 1987-88-as Mária évben a kis kegykápolnát megnagyobbították, úgy, hogy az eredeti megmaradt, a nagy boltívek megnyitásával pedig a két oldalhajót építettek mellé.
A kápolna a völgy felső végénél áll. Három oldalról domb veszi körül. Amint belépünk, szemben találjuk az oltárt: alsó része kő, felső része fa. Tabernákulumán két angyalszobor között csontszínű feszület áll. Az oltár mögött, falhoz támasztva magas, faragott keret látható, csúcsán az Atyaisten szobrával. A keret felő részében áll a Boldogságos Szűzanyának egyszerű kegyszobra két angyal között. A fején korona és igazi textil ruhája van, többféle. Az ünnepi alkalmaknak megfelelően öltöztetik fel. A bal oldalon Szent Erzsébetet, a jobb oldalon Szent Imre herceget ábrázoló festmény látható, Károlyi Gyula, festőművész munkája. Az oltár feletti boltozat képei a szentkútnál történt csodás gyógyulásokat ábrázolják.
A tér közepére a szabadtéri oltár fölé, 1986-ban székely díszítésű baldachint emeltek. A völgy mindkét szélén kő lépcső vezet le a padsorokhoz. Mögöttük jóval lejjebb van a szentkút medencéje, amiből a víz állandóan folyik.
A csatkai szentkút képéhez hozzátartoztak az ittélő remeték is. ők egyszerű, jószándékú hívek voltak valamennyien. Magányos életmódjuk miatt a népnyelv nevezte el őket remetének. Gondozták a Szentkutat, a kápolnát, annak környékét és szolgálatára voltak a búcsúsoknak.Az utolsó BALÁZS JÓZSEF kármelita szerzetes volt, 2006-ban hunyt el, sírját a csatkai temető őrzi.