Segítő Mária búcsújáróhelye

Tolna megyében, a Pécsi egyházmegye területén lévő kegyhely

Csicsó puszta a Kapos folyó völgyében, a Szakály és a Hőgyész közti szőlőhegy oldalában van. Tolna megyéhez és a Pécsi egyházmegyéhez tartozik.
Csicsó a hagyomány szerint már a török hódoltság előtt is búcsújáró hely volt, amelynek szent kútját remeték őrizték. A XVIII. század elején a környékre németek telepedtek. Ők adtak a csodatevő forrásnak nevet (Bründl-kutacska). Az első remetét, Szabados Fülöp miskei zarándokot 1731-bői említik. Ő a forrás mellett kis cellát épített magának, kápolnával. A mai csicsói templomot 1745-ben Anton Mercy d'Agentean földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére. Ebben helyezték el a Segítő Szűz Mária (Mariahilf) kegyképének másolatát, amit a környékbeli németek hagyománya szerint még óhazájukból hoztak magukkal. A kép festőjéről sajnos nincsenek pontos adataink.
Egy XVIII. század közepi feljegyzés szerint a magyar búcsúsok inkább a forráskút vizének, a németek pedig a Mária-képnek tulajdonítottak csodatevő hatást. Búcsús ünnepeiket is külön tartották. Az 1780-as években a csicsói remeteség megszűnt. Ettől kezdve a zarándokhelyet a hőgyészi plébánia látja el.
A legenda szerint a XVIII. században a grófi konda egy Mária-képet vagy Mária-szobrot túrt ki a földből, amelynek helyén fakadt a forrás. Más változat szerint a disznók Szűz Mária jegygyűrűjét, illetőleg a forrásnál mais látható kisméretű Fájdalmas Anya szobrot túrták ki.
Ez a legenda az alapja az andocsiak csicsói fogadalmi búcsújárásának, amelynek százados ünnepére (1936) ajándékul magukkal hozták, s a kápolna falára függesztették az andocsi Szűz Mária képét. A két települést az andocsi eredetlegenda is összeköti, amely arról beszél, hogy a Mária andocsi kápolnáját Kalocsáról elmenekítő angyalok Csicsón megpihentek.
Az egykori remeteséggel függ össze Remete Szent Antal erős tisz- telete Csicsón. A szentnek szobra van a kápolnában, amely előtt búcsú alkalmával gyertyát égetnek a zarándokok. Figyelemre méltó, hogy a Hőgyészről kitelepített németek helyébe költöző bukovinai székelyek nem kapcsolódnak be a csi- csói búcsújáró hagyományokba.
Fő búcsús ünnepe Szentháromság vasárnapja, amely egykor inkább a környék magyarjainak volt hagyományos búcsús napja, illetőleg Mária nevenapja (szeptember 12), amelyet inkább a vidék német lakói tartottak.