XI. Jézus testét a keresztre szögezik.

Ének:
Édes Jézus drága testét
véres fára fölszögezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
szent Keresztfa sírva áldunk.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Mialatt levették köntösödet, letépték Rólad minden ruhádat, egy kicsit megpihenhettél, de tudtad már azt is, vége az útnak, nincs menekvés. Át kell élned a halálra ítéltek reménytelen menekülés vágyát, a káromkodva keresztre feszítő hóhérok gyilkos embertelenségét, a halálodat követelők hátborzongató ujjongását. Tudnod kellett a gyilkos vágyakról, az öldöklés pusztító erejéről, a dühös harag kegyetlen vérontásáról.

Keresztre fölfeszített Jézus, irgalmazz nekünk mások hibáit, gyengeségeit kárörvendően terjesztőknek!
Keresztre fölfeszített Jézus, kegyelmezz nekünk megszokásaink bilincseiben vergődőknek!
Keresztre fölfeszített Jézus, hallgass meg minket a reménytelenségben kétségbeesőket!

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!


XII. Jézus meghal a kereszten.

Ének:
Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből!
Ki szakaszt el szerelmétől

Imádunk Téged Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Az Atya ,,irgalmas akaratából meg kellett érezned" a halál rémült gyötrelmét, az utolsó óra keserves magányát, a vérszagra összecsődült tömeg cinikus röhögését megalázott és kiszolgáltatott szereteteden... Meg kellett ízlelned a halált, meg kellett ismerned az élet elvesztését, meg kellett tapasztalnod a másokért odaadott élet - első pillanatra - hiábavalóságnak tűnő voltát. Meg kellett élned az egyedüllét kétségbeesését, mely kimondatta Veled: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"

Kínhalált elszenvedő Jézus, irgalmazz nekünk érdemtelenül megváltottaknak!
Kínhalált elszenvedő Jézus, kegyelmezz nekünk szenvedő szeretetedre méltatlanoknak!
Kínhalált elszenvedő Jézus, hallgass meg minket, akik megfeszítettünk Téged!

Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!


XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas anyja ölébe fektetik.

Ének:
Keresztfádról már levesznek,
szent Szűz szívén pihen tested.
Bár pihennél mindig nálam,
tiszta szívem templomában.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Kifáradt testedet leveszik a keresztről. Csak Édesanyád és pár ember van melletted, nincs senki azok közül akiken segítettél, akiket megszántál, meggyógyítottál, jóllakattál, tanítottál. Mintha a közel három éves működésed totális csődtömeg lenne. Mintha nem érne semmit sem. A hálátlanság nem ismer határokat.

Megváltó Krisztus, irgalmazz nekünk ajándékaidért hálátlanoknak!
Megváltó Krisztus, kegyelmezz nekünk tanító szavaidat elfelejtőknek!
Megváltó Krisztus, hallgass meg minket a haláltól való félelemben sínylődőknek!

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!


XIV. Jézus holttestét sírba teszik.

Ének:
Már a szent test sírba téve,
újon metszett szirt ölébe.
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált, poklot letiporja.

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Elfelejtve minden szavad, melyekkel feltámadásodat megígérted, megfeledkezve még saját szavaikról is, amikor Isten Fiának, az Úr Felkentjének, Mesternek szólítottak vagy gondoltak: siránkozva, szánakozva, letagadva a jövőt eltemetnek Téged, de Veled együtt minden tettedet és saját reményüket is.

Húsvét hajnalán föltámadt Jézus, irgalmazz nekünk követésedben elcsüggedőknek!
Húsvét hajnalán föltámadt Jézus, kegyelmezz nekünk a kilátástalanságban lelkünkben Téged eltemetőknek!
Húsvét hajnalán föltámadt Jézus, hallgass meg minket hamis ábrándokért lelkesedőket!

Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!

Elkísértünk Urunk Szenvedésed útján, ami a Föltámadáshoz vezet. Kísérj Te is minket életünk útjain, hogy a Golgota után a Föltámadás örömében is részünk lehessen.

Irgalmas és jóságos Mennyei Atyánk szeretetlenségeinket oldd fel Üdvözítő Krisztusunk szenvedő szeretete által. Hálátlanságainkat szakítsd szét Üdvözítő Krisztusunk kereszthordozása által.

Félelmeinkből ragadj ki Üdvözítő Krisztusunk félelme és gyötrődése által.

Vétkeinktől szabadíts meg Üdvözítő Krisztusunk fájdalmas halála által.

Bűneinket bocsásd meg Üdvözítő Krisztusunk Szent Keresztútja által, melyért életreszóló, kimondhatatlan hála illesse Őt, hogy üdvösségünk ily sokat ért. Ámen.

Válasz

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

Ének:
Jámbor asszony siet hozzád,
kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
mennyi könnyet törültem fel.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Egy asszony kendővel törli le verejtékes arcodat. Kínjaid, erőtlenséged, szenvedésed bátorrá tette, így nem félt a kiabáló, Téged káromló csőcseléktől, és nem ijedt meg a Téged korbáccsal hajtó katonáktól. Törődni akart Veled, melléd állni, - ha csak egy kicsit is - a szenvedésben.

Törődést megbecsülő Jézus, irgalmazz nekünk keményszívűségünkben magányosaknak!
Törődést megbecsülő Jézus, kegyelmezz nekünk az apró figyelmességet lenézőknek!
Törődést megbecsülő Jézus, hallgass meg minket félelmeinkben visszahúzódókat!

Könyörülj rajtunk, Urunk! Könyörülj rajtunk!


VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel.

Ének:
Földre roskadsz másodízben,
értem tűrő kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam!

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent Kereszted által megváltottad a világot.

Az egyre növekvő kimerültség, a gúnyolódó, káromló szavak miatt újra a földre estél, pedig talán az első esés után azt hitted menni fog, de az erőtlenség miatt visszazuhantál. Megtapasztaltad a gyengeség tudatát, a fáradtság érzését, az erőtlenség akarattehetetlenségét, az emberi test törékeny mivoltát.

Gyengeségeinkkel együtt érző Jézus, irgalmazz nekünk önhittségünkben elbukóknak!
Gyengeségeinkkel együtt érző Jézus, kegyelmezz nekünk, erőtlenségünk tagadóinak!
Gyengeségeinkkel együtt érző Jézus, hallgass meg minket tehetetlenségünkben elfáradtakat!

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!


VIII. Jézus vigasztalja siránkozó asszonyokat

Ének:
Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
"Magatokat sirassátok!"

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Talán mindenki kinevette őket jószívűségükért, részvétükért. Lehet, hogy meggyógyítottad férjüket, fiúkat, lányukat, unokájukat, vagy egyszerűen csak sajnáltak, szánakoztak gyötrelmes sorsodon. S Te elfogadod ezt a részvétet, bár első pillanatra úgy tűnik, nem érdekel, sőt mintha fenyegetnéd őket. Pedig Te nem akartál mást, mint vigasztalva tanítani. Tanítani a bűn szörnyűségéről, az Istentől elfordult élet nyomorúságáról.

Fájdalmaidban is vigaszt nyújtó Jézus, irgalmazz nekünk alakoskodva szenvedőknek!
Fájdalmaidban is vigaszt nyújtó Jézus, kegyelmezz nekünk fájdalmaink kikiabálóinak!
Fájdalmaidban is vigaszt nyújtó Jézus, hallgass meg minket vigasztalásodra rászorulókat!

Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!


IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Ének:
A keresztnek szörnyű terhe
harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
hogy a bűnből talpra keljek.

Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent Kereszted által megváltottad a világot.

Talán már a félelemtől is, hogy közel van " az a hely", újból összerogytál. Az ütlegeket nem is nagyon érzed, alig jut el füledhez a szitkozódó, dühös csúfolódás. Összerogytál, elcsüggedtél, mert meg kellett érezned az elbukottság nyomorúságos világát, a többszöri elesés fájdalmát, a sokszori visszazuhanás dühös tehetetlenségét.

Mindent megbocsátó Jézus, irgalmazz nekünk gyöngeségeinkben megátalkodottaknak!
Mindent megbocsátó Jézus, kegyelmezz nekünk vétkeinkben megmaradóknak!
Mindent megbocsátó Jézus, hallgass meg minket tehetetlenségünk foglyait!

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!


X. Jézust megfosztják ruháitól.

Ének:
Megcsúfoltak ruha nélkül,
borzad szájad vad epétől.
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Visszhangoznak bennünk a Getszemáni kertben mondott szavaid: "Atyám, ha lehetséges múljék el ez a pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a Tied." És most, hogy enyhítsék fájdalmaidat, hogy ne legyenek iszonyúak a kínok, mirhával kevert bort adnak Neked: "az enyhítés kelyhét". Nem fogadod el, nem akarod a szenvedés italát másban elvegyíteni, át akarod érezni a fájdalmakat, mert szeretsz minket. Pedig féltél, rettegtél Te is a szenvedéstől. Megfosztottak ruháidtól, ez az utolsó amit elvehettek tőled. Vádlóid erre most még jobban gúnyolnak, leköpdösnek, ujjal mutogatnak Rád. Nincs Rajtad semmi épség,... kék foltok, vér és por,... letört virág a test.

Ruhátlan Jézus, irgalmazz nekünk, szenvedélyeinkbe öltözötteknek!
Ruhátlan Jézus, kegyelmezz nekünk gyengeségeink takargatóinak!
Ruhátlan Jézus, hallgass meg minket szégyeneinkben szemérmetleneket!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

Válasz

Keresztút - ima



I. Jézust elítélik

Ének:
Áll a gyilkos, nagy ítélet,
rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent Kereszted által megváltottad a világot!

Elítélt a düh, a gonoszság, a főpapok, és most elítélt a gyenge, gyávaságában tehetetlen Pilátus is. Nem ismertek föl és meg Téged, de valójában nem is akartak megismerni. Egy volt a fontos: akkor is, de az óta is mindig, elítélni, bűnbakot keresni a gonoszok helyett, félelemből, gyávaságból kimondani az ítéletet az ártatlan fölött.

Elítélt Jézus, irgalmazz nekünk megkérgesedett szívűeknek!
Elítélt Jézus, kegyelmezz nekünk előítéleteink rabjainak!
Elítélt Jézus, hallgass meg minket bűneinkben ítélkezőket!

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!


II. Jézus magára veszi a keresztet.

Ének:
Itt van már a kereszt fája,
hurcolnod kell Golgotára,
Uram, én meg, puhán restül
vonakodom a kereszttül.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Úgy szerette a Mennyei Atya a világot, hogy fogollyá, börtönviseltté tette az Ô Fiát. Megverték, leköpdösték, megvetett volt, mint minden rab. Rákötözték a gerendát, s mint rabszolgát hajtották a vesztőhelyre; kiűzték a városból, mint a bűnbakot, nem is sejtve, hogy Ô az ártatlan Bárány.

Keresztet vállaló Jézus, irgalmazz nekünk bűneink rabszolgáinak!
Keresztet vállaló Jézus, kegyelmezz nekünk a szenvedéstől ódzkodóknak!
Keresztet vállaló Jézus, hallgass meg minket a gyötrelmektől iszonyattal elfordulókat!

Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!


III. Jézus először esik el a kereszttel.

Ének:
Botlik, roskad szegény tested,
nem bírja a nagy keresztet.
Földre sújtód, jaj! én voltam,
ki oly sokszor elbotoltam.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Botladozva és bukdácsolva, a katonák ostorcsapásai, a vérre szomjas csőcselék üvöltözése közepette indultál el. De az ütlegek fokozódtak és egyre jobban fájtak, a Téged halálra taszító tömeg kiabáló türelmetlensége egyre nagyobb lett, s gyötörte lelkedet és elestél. A Mennyei Atya odaadott a világnak, a verésnek, az ócsárlásnak, engedte és hagyta, hogy elessél értünk.

Értünk mindenben kísértést szenvedő Jézus, irgalmazz nekünk a kísértéseket lekicsinylőknek!
Értünk mindenben kísértést szenvedő Jézus, kegyelmezz nekünk mások elesettségét kigúnyolóknak!
Értünk mindenben kísértést szenvedő Jézus, hallgass meg minket a kísértésben elbukottakat!

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!


IV. Jézus Édesanyjával találkozik.

Ének:
Ó, jaj, látod jönni szemben
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó, csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Az az én anyám, aki teljesíti a Mennyei Atyám akaratát - mondtad egyszer. Édesanyád, Mária megértette ezt a kifürkészhetetlen, végtelenül irgalmas és emberszerető akaratot, mely Téged szenvedéssel és kínhalállal sújtott, hogy nekünk békességünk legyen.

Édesanyádat nagyon szerető Jézus, irgalmazz nekünk Édesanyánk jóságát elfelejtőknek!
Édesanyádat nagyon szerető Jézus, kegyelmezz nekünk az anyai szív megértését kritizálóknak!
Édesanyádat nagyon szerető Jézus, hallgass meg minket a szenvedés előtt értetlenül állóknak!

Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!


V. Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban.

Ének:
Vinni terhed segítségül,
itt van Simon Cirenébül.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
keresztemmel követnélek!

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Egy munkától elfáradt ember a kényszerítésre segít Rajtad, mert magad is elfáradtál. A földre esések gyöngeségét elfogadni nagyon nehéz, de még nehezebb tudomásul venni, elismerni azt a gyöngeséget, amin segíteni kell, ami támaszt igényel. Te azt a gyöngeséget is elfogadtad, mely segítőtársra szorul.

Segítséget elfogadó Jézus, irgalmazz nekünk képmutatóan segítséget nyújtóknak!
Segítséget elfogadó Jézus, kegyelmezz nekünk a segítségnyújtásban válogatóknak!
Segítséget elfogadó Jézus, hallgass meg minket a segítséget elutasítókat!

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!

Válasz

Imádság Nagyböjtre

Urunk, Jézus Krisztus,
föltámadásod ünnepéig
a nagyböjti időszakban élünk.
Arra szólít minket ez az idő,
hogy megtérjünk és megújuljunk
keresztény életünkben,
hogy többet imádkozzunk,
és odaadóbban gyakoroljuk
a testvéri szeretet
nagyszerű tetteit.

Ezért kérünk Téged:
Segíts minket,
hogy minden, amit teszünk,
Veled kezdődjék el
és Veled végződjék.
Erősíts minket jó szándékunkban,
hogy a nagyböjti gyakorlatok által
nindennap
egyre jobbak legyünk. Amen.

Válasz

Szenvedő Jézusom

Szenvedő Jézusom, Te erős Te bátor,
Te aki nem féltél sem a kínhaláltól,
sem e szenvedétől mik a Tested érték,
pedig a tövisek homlokodat tépték.

Te akit előszőr véresre sebeztek,
azután a végén keresztre szegeztek.
Könyörülj meg rajtam, bánat könnyem fakad,
irgalmadért esedezem feszületetd alatt.

Irántam a szíved kegylemmel teljék,
vedd el tőlem uram a keserűség kelyhét.
Vedd el tőlem uram töviskoronádat
a korbácsütések, ó de nagyon fájnak.

Hitvány, gyáva testem, hogy vigye kereszted,
mikor olyan nehéz, hogy a vállam reszket.
Téged elkísért az édesanyád könnye,
nekem senkim sincsen aki velem jönne.

Nekem senkim sincsen aki mellém állna,
oly árva vagyok olyan nagyon árva.
Egyedül csak te vagy akibe remélek,
ne hagyd, hogy elvesszek könyörögve kérlek.

Ne hagyd, hogy szenvedjek, hogy az élet fájjon.
Váltsd meg az életem, váltsd meg a halálom.
Bocsájtsd meg a bűnöm, Te tudod, Te látod,
ellenségeimnek Én is megbocsájtok.
Múljék el a bánat ne gondoljunk másra,
csak az eljövendő szent feltámadásra.

Jézus Szíve Te tudsz segiteni,
Jézus Szíve Te fogsz segíteni,
Jézus Szíve már segített, dicsőség az Istennek.

Amen

Válasz

Urunk ez órán szomjazott,
keresztfán teste lankadott:
akik most zsoltárt mondanak,
azoknak égi szomjat ad.

És éhséget kelt, mennyeit,
mit önmagával csillapít,
segít megvetni rosszakat,
erényre ő gyújt vágyakat.

Teremtő Lelke kincseit
a zsoltárt mondók élvezik:
lehűti lázas test hevét,
olvasztja fázó szív jegét.

Kérleljük Krisztust s az Atyát,
kettőjük Lelkét egyaránt:
egyetlen Úr az ég felett,
imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen

Válasz

GOLGOTA

SZABÓ KATALIN ANITA: PIETA

Tart még a karom fiam
sebeid lüktetnek szívemen,
ha kérdezné Isten, akarnám-e gyötörni,
kínban ölni lelkemet látni téged így:
azt felelném: akarom! Tart még,
tested nem teher, kezem közt lüktet
minden álmod, én hoztalak e létre,
és én is viszlek el.
Csak nézem húnyt szemed,
csókom sem ébreszt, de látom:
győztes vagy a létben,
győztes a halálon, csak én hajlok föléd
zokogva, könyörülsz-e rajtam: vesztes anyádon.
Még tartalak fiam, nem enged kezem,
csodát kapott a világ, de mi maradt nekem?
Hajlott hátam sújtaná bár korbács,
testeden ne húzna éket ütése,
gyűlölne, s szeretne inkább engem a sors,
neked még élned, élned kéne!
Fájdalmad tűrném, viselném,
adná az ég, mennyire szeretném!
Anyádnak lennem..! Mily gyötrelmes csoda
még egyszer tenném, ha megtehetném!
Még tartalak, még ölellek gyermekem,
fond magad köré karjaim! Bújj keblemre még,
hadd nyújtsak vigaszt, hadd csókoljam sebed,
adott az ég nekem egy gyermeket, s a világnak
egy embert, egy igazt.
Viszed bűnöm drága kincsem,
te feloldottad a világot bűneiért,
de én vagyok ki látva, szeretve, féltve,
s siratva téged mindért vezekeltem.

Válasz

GERZSENYI SÁNDOR

OTT FÜGG A NÉMA BÁRÁNY

Ott függ a néma bárány:
A vére földre hull,
Míg dúl körül az ármán
S a tömeg zúg vadu

Szent arcát ütleg éri,
és hull reá a vád,
S ő szelíd hangon kéri
Az ég bocsánatát.


Úgy fáj a szívem, nézve
E koronás királyt,
Mert rút tövis az éke,
S testét kín járja át.

Én térdre hullva kérdem:
Ó mért szenvedsz, miért?
Ő választ ád szelíden:
Tengernyi bűnödért.

Most hogy rebegjek hálát
A megnyílt öt sebért,
Hogy adta bűnöm árát
Elrontott éltemért?

Ím magamról lemondok,
Övé egész valóm.
Így leszek véle boldog,
Hisz ő az üdvadóm.

Válasz

Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!

Boldogan ölelem keresztedet át.
Édes lesz az nekem, hisz te fogd kezem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Ha vándorutamon a nap leszáll,
Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Lépcsõvel álmodom, hozzád vezet,
Kegyelmed fölsegít azon engemet.
Angyali szózat hív, repes feléd a szív,
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tövises szûk úton a mennybe fel,
Vándorló gyermeked bizton jut majd el.
Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Repesõ szárnyakon, felhõkön át,
A csillagok fölé, fel, uram, hozzád.
Melletted a helyem, ó emeld a szívem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tudom, ha arcodat megláthatom,
Végetér majd akkor sok-sok bánatom.
Sóhajom végszava e hû ima legyen!
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Válasz

Köszönjük Erikának a nagyböjti imádságot.

Válasz