NAGYCSÜTÖRTÖK

Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!

Válasz

Kereszten vergődő Jézus Krisztusom, megtépett lelkemet ím eléd hozom.
Tekints rám kegyesen, szívem vadul ver, panaszkodó szemem rád nézni nem mer.
Vergődő lelkem, folyvást csak háborog, szívem esdeklőn, fájón felzokog.
Elcsuklik hangom, mikor imádkozom előtted,
Óh Jézus Krisztusom mennyi kínt kiálltál, értem tövises, kínos utat jártál.
Ütöttek, rugdostak, panaszt nem szólt ajkad. Hófehér tested véreddel bevérezni hagytad. Óh jóságos, édes, szenvedő szeretet, és én nem bírom a kicsike keresztet. Engem a kis tövis halálra sebez, engem a kis szenvedés is keresztfára szegez.
Én a kicsi kereszt alatt is összeroskadok. Panaszt panaszra előtted halmozok. Te meghallgatsz, s ölel, ölelő karod, Atyám vétkezni többé nem akarok.
Jézusom bocsájtsd meg gyöngeségeimet,
Fordítsd rám a keresztről jóságos fejed. Ha fejed kegyesen rám lehajtod, legyen meg a Te szent akaratod.
Ámen.

Válasz

Óh legkedvesebb Urunk: Jézus Krisztus!

Isten szelíd báránya.Én szegény bűnös ember köszöntöm és tisztelem ama legszentebb sebet, melyet válladon éreztél, mikor nehéz keresztedet hordoztad, mely miatt áldott Szent testeden különösen nagy fájdalmat és kínt szenvedtél.Imádlak Téged fájdalmas Jézus! Dicsérlek, tisztellek.Áldalak szívem mélyéből és hálát adok Neked, válladnak mélységesen fájdalmas sebéért.Alázattal kérve, hogy mély szent sebedben kiállott szenvedéseidért és kínjaidért, szent sebeden türelmesen hozott nehéz keresztedért nekem, szegény bűnösnek irgalmazz.Bűneimet megbocsásd és keresztutadon véres lábnyomaidon az örök boldogságra elvezérelj. Ámen

Válasz

Kedves Erika!Soha nem hallott verset találtál, megrendítő, de csodálatos! Köszönöm.

Válasz

ÁMON, AZ ÁCS
(Túrmezei Erzsébet)

Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: ,,Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meg lesz az ára.
Durva, nehéz... Ne faragj rajt’ sokat.
Sürgős.’’ És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.

Felkelt az asszony is, a gyermek is.
,,Édesapám, milyen két furcsa fa!
Mi lesz belőle?’’ ,,Eriggy Salomé,
ne is kérdezd!’’ - döbben föl az apa.
Kis Salomé vidáman elszalad.
Milyen erős a nemrég béna láb!
Milyen jó volt Jézushoz vinni őt,
követve szívük halk sugallatát.
Csodálatos volt az a pillanat!

Ámon dolgozik. Készül a kereszt.
Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?
Valami gyilkos, lator lázadó,
nyomorult emberteste függ le rajt.
Akárkié, annak nem hirdetett
bocsánatot szelíd Názáreti,
mint őneki.
A kis Salomé sírva jő megint:
,,Édesapám, ne ácsold azt a fát,
valami úgy fáj a szívem körül.’’

Ámon, az ács, verejtéket törül.
És két pribék cipeli már tova.
,,Hova, emberek? Csak azt, hogy hova,
kinek? Szóljatok! Két kérges kezem
keresztet, mást mindennap annyit ácsolt,
de soha semmit ilyen nehezen!’’
,,Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.
Nem emlékszel rá?’’ - ,,Jaj! emlékezem.’’

,,Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.
Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.
Ha igazán Isten fia, ne félj,
majd leszáll róla a Názáreti.
Őrajta lesz, nem a te válladon.’’
Ámon csak áll, csak áll, s két szót dadog
szünettelen: "Nem adom. Nem adom."
,,Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?
Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.
Ma az ács fia, holnap meg az ács.’’
,,Nem, nagyurak, kérlek, ma engemet.
Énrám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!’’
"Elég volt Ámon, vedd a pénzedet!"

Kavargó, lármás gyülevész menet.
Látni akarnak, egymáson taposnak.
,,Ni, hogy’ vérzik! Ni, már megint verik!
Odanézzetek, már megint leroskad!’’
Ki hederítne rá, hogy valaki
ott tördeli kezét a vad menetben:
,,Nem az övé! Az enyém, az enyém!
Nekem adjátok! Az az én keresztem!’’

Csak másnap reggel vetődik haza.
Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.
A nagy kereszt ott állt a Golgotán
s ő fenn maradt, hogy álmatlan virrasszon
és faggassa a kereszt titkait,
a nagy keresztét... hiszen az övé volt...
ő ácsolta... Virrasztott végtelen,
míg el nem kezdett pirkadni az égbolt,
Most hazajött. Az asszony is remeg.
Egymásra néznek; sír bennük a bánat.
Szívükbe hasít az a kacagó,
boldog gyermekhang. Szegény Salomé,
szegény, ő mitse sejt. ,,Édesapám,
álmomba’ láttam ám édesapámat!
Ékes királyi széket faragott
két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De egész olyan volt
mint amikor meggyógyította a lábom.
Fényes angyalok álltak körülötte
és uralkodott az egész világon.
Édesapám, úgye gyönyörű álom?’’

Ámon sötét szeme látóra tágul:
,,Királyi széket... faragtam neki...
És uralkodik az egész világon?
Királyi szék lesz véres keresztfábul...
A te váltságod az Ő vére, Ámon.
Igen, kis Salomém, egyetlen leányom,
gyönyörű álmod volt: próféta-álom!’’

Válasz