Endrédy Vendel zirci apátnak a Könnyező Szűzanyához mondott imájából

(Emlékkönyv a győri jubileumi Mária-ünnepségekről, 1697-1947. 28-29)

Megmutattad szeretettől gyötrődő szívedet

Urunk, Jézus! Hálás és esedező lélekkel ünnepeljük Szűzanyánk keserves sírásának emlékezetét. Te a csodáidat nem látványosságnak szánod, hanem kegyelemnek választottaid számára. Amikor Édesanyád képével csodát tettél, nagy kegyelemben részesítettél bennünket. Már maga a csoda is irgalmasságod jótéteménye. Igaz ugyan, hogy boldogabbak, akik nem látnak, és mégis hisznek, de te, Urunk, jóságosan megszánod kishitűségünket, és szemmel láthatóan megmutatod, hogy feltétlen ura vagy a természetnek. Édesanyád képe véres könnyeket hullat, hívő és hitetlen látja-nézi három óra hosszat, majd kendővel itatják fel a vért. Ilyenkor azután rád ismerünk, Urunk, a vizet borrá változtató, a kenyérszaporító, tengeren járó, vakot-sántát meggyógyító, ördögöt űző, leprást tisztító, halottat támasztó és a végén a saját halálán is diadalmaskodó önmagadra. Édesanyád képén is megrendülve szemléljük a csodát, de ugyanakkor megerősíted hitünket minden tettedben. Légy áldott ezért, Urunk! Mintha hallanánk tőled a szavakat: Itt van Anyám véres könnye, jöjjetek, fogjátok fel, és ne legyetek hitetlenek, hanem hívők. Térdre is hullunk, és Tamással mondjuk: Én Uram, én Istenem! (Jn 20, 28)

A csodánál is nagyobb jót tettél velünk, Urunk, annak módja által. Minden csoda, amelyet Szűzanyád által teszel, külön ajándék nekünk. Te magad biztatsz bennünket, hogy menjünk csak hozzá, úgy hallgatod meg legbiztosabban kéréseinket.

Hozzád fordulunk tehát, jó Anyánk. Te itt nem gyógyítottál betegeket, hanem véres könnyeket hullattál. Sírtál értünk. Megmutattad szeretettől gyötrődő szívedet. Ez mindennél nagyobb vigasztalást és erőt jelent számunkra, mert megmutattad, hogy te jobban szeretsz bennünket, mint mi magunkat. Neked véresen fáj az Istennek rajtunk kárba veszett szeretete. Ó, síró Szűzanyánk! Taníts meg minket is sírni. Mert mi nem tudunk jól sírni. Sírunk, amikor nem érdemes, és nem sírunk, amikor kellene. Taníts meg siratni a lelkek eldurvulását, a szívek megkeményedését, sirassuk meg mulasztásainkat, anyagiasságunkat, evilágiasságunkat, türelmetlenségünket és minden bűnünket, hogy a könnyek árjában megtisztultak és szent Fiadhoz hűségesek legyünk.