Gyerekoromban igen zavart, sőt bántott, hogy a távolsági buszokra először azokat engedik föl, akiknek előre váltott jegyük van. Pedig mennyien taposódtunk, mindenféle málhákkal, hogy felléphessünk a lépcsőn. Aki már a lépcsőre jutott, biztos helyen volt; ott megkapaszkodott, és vissza nem lépett semmi áron!

Marton Zsoltot Ferenc pápa július 12-én nevezte ki a Váci Egyházmegye élére, miután elődje, Beer Miklós – a hagyományoknak megfelelően – 75.

Estére összeverődött a csapat egy része Esztergomban, a ferences gimnázium kollégiumában. Nem voltunk sokan, az első ferences kerékpáros zarándoklat résztvevői.

Ismeretlen festő: Kalazanci Szent József (1644)

Kalazanci József (José Calasanz) 1557-ben született észak-spanyolországi nemesi családban. Már iskolás korában „a kis szent”-nek nevezték. 1583-ban szentelték pappá. Néhány évig káplán volt az urgeli egyházmegyében, ezután püspöke megtette az egyházmegye trempei részének helynökévé, majd munkáját és lelkületét megtapasztalva általános helynökké nevezte ki. Úgy tűnt, József pályája zavartalanul ível fölfelé, ő azonban a szíve mélyén érezte, hogy Isten másra hívta.

Megszólító erő csak a személyes találkozásban lehet. Hiába hirdetés, reklám, imádság és nógatás, amit Fülöp tesz, az a célravezető. Itt is és máshol is az evangéliumokban olvassuk, hogy Fülöp az, aki előrángatja az embereket. Ő az, aki megtalálja a fiút, akinek a tarisznyájában két hal és öt kenyér lapul.

Szent Bertalanról keveset tudunk. Az Újszövetség csak az apostolnévsorokban említi. Már a neve körül is nehézségek vannak, mert négy névsorban (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13) Fülöp mellett szerepel Bertalanként; Szent János evangéliumában ugyancsak Fülöppel együtt jelenik meg, de Natanael néven (Jn 1,45–50).

A könyv kezdetén Géza fejedelem, a mindenki által félt és tisztelt Nagyúr beteg; feleségével és mindenben hűséges társával, Sarolttal együtt belefáradt az ország vezetésével járó küzdelmekbe. Géza tűnődései szerint asszonya „huszonöt esztendeje segít neki a tusakodásban, mellyel egy már szinte szertefoszlott, nagyszerű álmot valósággá akar felépíteni”.

Őszentsége Ferenc pápa 2019. július 12-én nevezte ki Marton Zsoltot, a Központi Papnevelő Intézet rektorát váci megyéspüspökké. Püspökké szentelésére augusztus 24-én, szombaton, délelőtt 10 órakor kerül sor a váci székesegyházban. Az ünnepi szentmisére is várják a híveket.

A főszentelő Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a társszentelők Michael August Blume SVD alessanói címzetes érsek, Magyarország apostoli nunciusa és Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök lesznek.

Ukrajnában az évek óta tartó háború, valamint az egyre romló gazdasági helyzet következtében egyre nehezebbek az ott élők életkörülményei. Egyre nagyobb méreteket ölt a szegénység és az elvándorlás. A családokból az egyik szülő, de előfordul, hogy mindkettő kénytelen külföldön munkát vállalni, ami a családok széthullásához vezet.

A lelkigyakorlat folyamán megtapasztaltuk, mint már annyiszor, hogyan válik a Szentírás szava életté. Jézus ott volt köztünk, a vízből bor lett, a néhány hal és pár kenyér százakat lakatott jól, az élő víz oltotta szomjunkat, és Jézus ismét legyőzte a bűnt, a sátánt és a halált.

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a debreceni virágkarnevált megnyitó ökumenikus kenyérmegáldás ünnepélyes pillanatai után a Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét.

A keresztény világ kezdetektől fogva ünnepelte Mária királynői méltóságát. Az efezusi zsinaton az évszázados gyakorlatot szentesítettek dogmával 431-ben. Azóta Máriát mint Istenszülőt, Isten Anyját ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

Isten szereti az ünnepet. Isten szívesen lép be a mi történelmünk valóságába. Szeret köztünk lenni. 

Isten a világ történetének kezdetén teremtő szeretetével létbe hívta a földet és eget, a csillagokat és az idő járását, a tengert és a szárazföldet, a növényeket és állatokat.

– Milyen érzésekkel készült Magyarországra, Szent István királyunk ünnepére?

– Felszínesen, inkább a breviáriumból ismertem Szent Istvánt, ezért készületként olvastam könyveket az életéről, és elolvastam a fiához írt intelmeit is.

A tegnapi és a mai evangéliumot összehasonlítva úgy tetszik, nemcsak mesterembert nehéz találni, de olyanokat se könnyű, akik tudnak örülni mások örömének. Akik mulatni tudnak másokkal együtt. Vannak – és talán mindig is lesznek – olyanok, akik egy-egy kitüntetést amiatt nem veszik át, akitől kapják. Volt, aki a Nobel-díjat nem vette át személyesen, sőt, az értesítésre is csak nagy sokára válaszolt. Ilyenek vagyunk. Isten azonban másként rendezi a dolgot.

A keresztény világ kezdetektől fogva ünnepelte Mária királynői méltóságát. Az efezusi zsinaton az évszázados gyakorlatot szentesítettek dogmával 431-ben. Azóta Máriát mint Istenszülőt, Isten Anyját ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

Ünnep van. Ünnepelni csak olyan eseményt vagy személyt lehet, akinek jelenléte ma is érzékelhető. Emlékezni lehet történelmi tragédiákra, kivégzésekre, ünnepelni azonban csak az életet lehet.

Az ünnep egybekapcsol. Összefogja a múltat a jelennel: hiszen ami akkor történt, az ma is valamiképpen jelen van. És összekapcsolja a jelenben élőket, akik ugyanarra az eseményre vagy személyre tekintenek: mert ugyanazt jelenti számukra.

Panaszkodnak, akik komoly összeget nyertek pályázaton valamely beruházásra, hogy mire kivitelezőt találnak, jelentősen csökken a megnyert összeg értéke. Az áremelkedésnek a munkaerőhiány az egyik fő oka. Időnként olvassuk a szentmise olvasmányában a Példabeszédek könyvéből a kérdést: „Derék asszonyt ki talál?” – majd sorolja annak értékeit. Úgy érzi az ember, miközben hallgatja, de jó is lehet annak az embernek, akinek ilyen az asszonya!

Történelmünkből jól tudjuk, hogy idősödő István királyunk fiát, Imrét fel akarta vértezni a királyi hatalom gyakorlására és szolgálatára, ezért intelmekkel fordult hozzá. Ezekben a buzdító szavakban a Szentírásra építő keresztény hagyomány legfontosabb erényeit, az elmélyült hitet, az imádságos lelkületet, az Egyháznak mint Isten népének szeretetét, a békeszerető szívet, a megbocsátást, a vendégszeretetet állítja követendő például fia elé.

Kicsit rosszul érzem magam ezen az ünnepen. Azért, mert mára összekuszálódtak a dolgok. Ezer évvel ezelőtt István király, hogy nemzetté formálja népét, erővel is kényszerítette alattvalóit, hogy a keresztény Európa mintájára zárkózzanak föl, és legyenek egységesen annak a politikai és államszerkezeti struktúrának része, amely az akkori világ legmagasabb gazdaságát, kultúráját és hovatartozását jelentette. No ez változott meg mára teljesen.

A szentmise elején Erdő Péter bíboros köszöntötte a jelenlévőket, majd megáldotta az új kenyeret. Köszöntő szavait az alábbiakban olvashatják:

Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent István királyt ünnepeljük, országunk alapítóját, Egyházunk megszervezőjét.

Egyszer valaki úgy magyarázta el, hogy ők azért nem kötöttek egyházi házasságot, mert az szentség. És ha elválnak, szentségtörésben élnének (sic!). Akkor már inkább így élnek,
bár tudják, hogy ez is bűn – de mégse szentségtörés! Elképedtem ezen az okfejtésen. Azt hiszem, egyetlen olyan emberi tényező sincs, mint a férfi és a nő kapcsolata. Ha ebben az ember magára marad, akkor eltéved. Ezért is érdemes odafigyelni nekünk, keresztényeknek arra, hogy mit mond erről az elemi fontosságú kérdésről az Úr.

Ferenc pápa lefordított beszédét teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén, a Szent Szűz így imádkozik: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong Istenben, az én megmentőmben” (Lk 1,46–47).

A Budapesthez közeli településen a templomkert kapuja feldíszítve fogadta a látogatót, nemzeti szín szalag lobogott körülötte. Népviseletbe öltözött lányok, asszonyok igyekeztek a szentélybe, de érkeztek idősebbek, fiatalabbak, férfiak és gyerekek is szép számmal.

A templomban kereszthódolattal egybekötött igeliturgiát tartottak, amelyen a helyi közösség tagjai mellett más plébániákról is szép számban vettek részt hívek.

A 2007-ben készült tölgyfa kereszt közel három méter magas, bronz borításokkal díszített.

A bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagyboldogasszony napja van, Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük.

Ha anyát temetünk, a fiak nehéz könnyekkel sírnak. Mi minden járhat a fejükben! Néha feljajdul egy-egy: „Ne, még ne tegyék le! Várjatok!” 

Van egy Fiú, aki meg tudta akadályozni, hogy édesanyját letegyék. Nem letették, hanem fölvették. Ezt ünnepeljük ma, Nagyboldogasszony ünnepét, Mária mennybevételét. Mintha egyfajta viszonzás volna, amit Mária kap Fiától azért, amit földi életében ő nyújtott neki. Az örvendetes rózsafüzér titkaiban imádkozzuk át az eseményt, ami a második isteni személy megtestesülésének és világra jöttének körülményeit taglalja: méhébe fogadja, hordozza, világra hozza, bemutatja az Úrnak, megtalálja a templomban.

Az előre jól kigondolt és megtervezett programok segítették a résztvevőket, hogy már a megérkezés estéjén sikerüljön a lehetetlen: elszakadni az otthoni gondoktól, a munkahelyi feszültségtől, a modern életforma szinte összes terhétől.

„A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, miután befejezte földi életének pályafutását, testestől, lelkestől föl lett véve a mennyei dicsőségbe.” XII. Pius pápa 1950. november 1-én kibocsátott tanmeghatározó bullájának (Munificentissimus Deus = A legbőkezűbb Isten) döntő mondata így fogalmazza meg Nagyboldogasszony ünnepének lényegét. Mária felvétele a mennybe azt mondja ki, hogy a Szűzanya földi életének befejezése után abba az állapotba jutott, ahová a többi hívők csak a feltámadás után, az utolsó napon fognak érkezni.

Időnként elhangzik tanácsként is a correctio fraterna – magyarul a testvéri feddés. Ezen a téren kétféleképpen lehet hibázni: az egyik, hogy minden apróságot észreveszünk és szóvá teszünk, ezzel ellehetetlenítjük az egymás közti kapcsolatot. A másik, hogy a személyi (lelkiismereti) szabadság elhíresült tiszteletben tartása miatt nem teszünk szóvá soha semmit. Kényelmesebb nem beavatkozni, mint fáradságosan szóvá tenni, és ezzel akár népszerűtlenné válni.

Kolbe atya 1894. január 8-án született a lengyelországi Zduńska Wolában szegény vallásos szülők gyermekeként. A keresztségben a Rajmund nevet kapta.

A család szűkös anyagi helyzete miatt csak a legidősebb fiú járhatott iskolába, ezért Rajmund megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon, amit testvére, Ferenc hazahozott az iskolából.

A szentmise bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus arról szólt, hogy augusztus első szombatja különleges a premontrei rend számára: az első vértanú, Szent István testének megtalálását ünneplik ekkor, idén augusztus 3-án. A nyugati egyházban 1960-ig kötelező emléknap volt, a liturgikus reformok idején azonban a két Szent István-ünnep közül csak a december 26-it tartották meg, így azóta hagyományosan akkor ünneplik az első vértanút.

Hinni Istenben akkor, amikor minden rendben van az életünkben… Bízni az Ő segítségében akkor, amikor egyébként látszólag mi is mindent meg tudunk oldani… Mindez talán nem nagy kihívás.

Ezerszáz esztendeje, amióta Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot, a magyarság Patrona Hungariae palástja alatt éli életét a Kárpát-medencében. A Boldogasszony alakját a keresztény magyarság Szűz Máriával azonosítja.

A reneszánsz ábrázolásban a lépték és az arány az ember lett, a maga földi valóságában. Mérete, formája, alakja minden mértékegység eredetévé vált. Elég, ha Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányára gondolunk, aminek másolatát a Pioneer űrszonda oldalára erősítették, amikor kijuttatták a Naprendszerből, és ma valahol a Tejúton bolyong, ezzel az üzenettel: „vagyunk, és ilyenek vagyunk”. Minden korszak megfogalmazza az embereszményt. A keresztény ember eszménye az, ahonnan elindul az élet: a gyermek.

Benedetto Odescalchi Comóban született egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. Jezsuitáknál nevelkedett, jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban végezte.

Élt évszázadokkal ezelőtt egy nagyúr, egy nádor. A Szent Szűz „ditsőséges lábainak legkissebbik Sámollya”, ahogy magát nevezte. A tizenhetedik század végén egy titokzatos mosolyú Mária-szobrot vitt csónakon, vigaszul egy török pusztította, a Hanság mocsarai közt rejtőző kis faluba.

Élt évszázadokkal ezelőtt egy nagyúr, egy nádor. A Szent Szűz „ditsőséges lábainak legkissebbik Sámollya”, ahogy magát nevezte. A tizenhetedik század végén egy titokzatos mosolyú Mária-szobrot vitt csónakon, vigaszul egy török pusztította, a Hanság mocsarai közt rejtőző kis faluba.

„E bűnbánati zarándokúton sok-sok mindenért kellene engesztelnünk, bocsánatot kérnünk, de én azt szeretném, ha ez alkalommal a természettel szemben elkövetett bűneinkkel is szembenéznénk.

Sok érv hangzik el az egyházi adó befizetésével, pontosabban a be nem fizetéssel kapcsolatban. A legközelebbi munkatársak között is vannak, akik nem fizetnek párbért. Izgalmas kérdés. Jézus kétszer nyilvánul meg az adópénzzel kapcsolatban: szabad-e adót fizetni a császárnak? – kérdezik tőle később, amikor már ellene fordítható minden válasz. Itt csak Pétert kérdezik Jézus adófizetési szokásáról. Nemcsak a gyors és szűkszavú válasz miatt sejthetjük, hogy Péter zavarba jön a kérdéstől, hanem abból is, hogy Jézus nem várja meg, amíg valahogyan kiforogja magát a dolog, hanem egyből rátér az esetre.

Jeanne-Françoise Frémiot 1572. január 28-án született a franciaországi Dijon városában. 1592-ben férjhez ment De Chantal báróhoz. Hat gyermeknek adott életet, ketten közülük korán meghaltak. 1601-ben férje egy vadászaton megsebesült és meghalt, ekkor Franciska visszavonult apósa mouthelou-i kastélyába, ahol élete csupa megaláztatás volt.

Ferenc pápa lefordított beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakaszban (vö. Lk 12,32–48) Jézus állandó virrasztásra szólítja fel tanítványait. Miért? Hogy észrevegyék Isten átvonulását életükön, Isten ugyanis állandóan átvonul az életen.

Hófehér kápolna zöld lombkoronák ölelésében a Duna fölé magasodó Kápolna-dombon, irodalmi nevén Eötvös-halmon. Az egykori búcsújáró kápolna utódjaként épült Szapáry-Eötvös-temetkezési kápolna is Nagyboldogasszony oltalmára bízatott, csakúgy, mint a település felújítás alatt álló barokk temploma.

Alleluja! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai.

Ha az ember az ismerősével találkozik az utcán, és megkérdezi tőle, hová megy, és az ismerős erre azt válaszolja, hogy „nem tudom”, bizonyára azt gondolnánk, valami baj történt vele, hogy csak így bolyong. „Elmentek otthonról” – ahogy mondani szokták. 

A szentleckében hallottuk, hogy Ábrahám nem tudta, hová megy. Csak ment, vonult, Isten szavára otthagyta az ismert környezetet, és kivált rokoni környezetéből; feleségével, Sárával, szolgáival meg jószágaival elindult egy úton, amit nem ismert.

Az évközi 19. vasárnapon az evangéliumban az éberségre, a várakozás ébren tartására int Jézus. Különleges hangulatot ad ennek, hogy e szakasszal leginkább az adventi időben szoktunk találkozni. Mint az adventi időszak fő üzenetét megfogalmazó kép áll előttünk az urukra váró szolgák képe. De vajon miért épp most, a liturgikus év évközi időszakának a felén túl, a nyár közepén, távol minden ünneptől?

Klára Assisiben született a 12. század végén. Családja az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt.

Klára két unokaöccse, Silvestro és Rufino Ferenc követői lettek a szegénység útján.

Az interjú teljes, magyarra fordított változatát közöljük.

– Szentatya, Ön kifejezte azon óhaját, hogy „Európa térjen vissza ahhoz, amit az alapító atyák megálmodtak róla”.

A találkozón részt vevő fiatalok reményét egy Jeremiás próféta könyvéből származó mondat szimbolizálja: „Munkálkodjatok annak a városnak békességén, ahova fogságba vittelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29,7)

Július 27-én a rekkenő hőség ellenére zenétől, zsibongástól és nevetéstől volt hangos a jezsuiták Kelet-Bejrútban lévő középiskolájának udvara.

John Henry Newman megtérése után fájó szívvel elköltözött Littlemore-ból, és a Nicholas Wiseman (1850-től bíboros, Westminster érseke – lásd lejjebb) által vezetett, Birmingham közelében levő oscotti katolikus szeminárium lakója lett.

„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és el nem hal – egyedül marad.” Meg ne szóljon senki azért, amit most leírok! Ha fontos az, hogy az ember ne maradjon egyedül, akkor miért van, hogy olyan sok ember mégis egyedül marad? A keresztény gyökerű Európa komoly problémája, hogy egyedül lévő, magányos emberek lakják.

Az ünnepi eseményen Gál Péter plébános emlékeztetett, hogy a 14. században épült templomot, amelyben a domb csúszása súlyos falrepedéseket okozott, a műemlékvédelem körülbelül húsz éve használhatatlanná nyilvánította. Ennek ellenére a hívek kitartottak, reméltek, vártak és imádkoztak templomukért.

Both Zoltán köszöntőjében beszélt Apor Vilmos püspök iránti erős tiszteletéről, amelynek a magját egykori plébánosa, Maráz Sándor ültetett el szívében. Különös örömét fejezte ki, hogy éppen Sándor atya 86.

A hatnapos zarándokúton a fiataloknak lehetőségük volt megismerni egymást, a zsolozsmázások és a ferences testvérekkel való beszélgetések során pedig a ferences lelkiséget – és legfőképpen közelebb kerülni Istenhez.

Ne kövezzenek meg érte, de valahogy mindig a balga szüzek pártján voltam, miként Edith Stein. Hiszen mi is majdnem mindig így fogunk neki: sohasem készen, sohasem eléggé felkészülten. Szeretem azt, ahogyan nekiindulnak a feladatnak a maguk ártatlanságával és naivitásával, csak úgy lazán mennek a vőlegény elé. Mint a helyi társadalom sérülékeny és kiszolgáltatott tagjai, akiken – ha úgy tetszik – erőszakot is vehet, aki olyan. A Mester mégis az okosakat emeli magához.

Útban az ősi Mária-kegyhely felé gimnazista korom piaristáknál végzett lelkigyakorlatai jutottak eszembe, melyek bőven az 1990-es évek változásai előtt zajlottak.

Neked adom a mennyország kulcsait – halljuk a mai evangéliumban. Ezekből a szavakból lettek Péter apostol attribútumai. Mert ahol csak meglátunk egy szakállas alakot festményen, vagy szoborként, kezében kulcsokkal, tudjuk, hogy ő az. Mennyi vicc és mennyi adoma született ebből!

Domonkos Domingo de Guzman néven született Spanyolországban, Caleruega városában 1170 körül. Szülei egyik nagybátyjához, Gumiel de Izán település esperes-plébánosához küldték, hogy ott kapja meg az alapvető iskolázást, és vezessék be őt a templomi szolgálatba. 1190-ben a palenciai székesegyház iskolájába került, majd teológiát tanult négy évig.

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az Apostolok cselekedeteiben az evangélium hirdetése nemcsak szavakkal, hanem konkrét tettekkel is történik, melyek az örömhírhirdetés igazságáról tanúskodnak.

Szigligeten Juhász Gábor budapest-vizafogói plébános – aki a kezdetektől fogva a zarándoklat lelkivezetője – köszöntötte az összegyűlt kerékpáros zarándokokat.

A közös imádság után Bódi Mária Magdolna születési helyéről indult a csapat, hogy biciklivel megtegye azt a több mint 70 kilométeres utat, ami érintette a tisztaságát és a társait védő munkáslány életének főbb színhelyeit.

Idén rendezik meg ötödik alkalommal a „Fête-Dieu du Teche” (teche-i úrnapja) hajós körmenetet a Teche nevű bayou vizén. Mária mennybevétele minden katolikus számára nagy ünnep, ám még inkább a louisianai híveknek: Acadianának és lakóinak a Szűzanya a védőszentje.

Ülök az autóban a zebra előtt. Várom, hogy váltson a lámpa. Villogni kezd az átkelő fölött a zöld. Valaki még sietve lelép. Az út közepén jár, amikor piros lesz neki. Szaporán lépked, mégis lassan halad. Ölében kutyát cipel. Kis termetű, zsemleszínű, hosszú szőrű. Úgy viszi, ahogy az anyák szokták gyermeküket, az ölükben, a karjukon. Időnként fölé hajol, és megcsókolja a szőrös pofát. Én pedig csak állok, és várom, hogy átjusson valahogy ezzel a teherrel.

Valeriánus császár üldözése alatt tilos volt a keresztényeknek halottaik sírjánál összegyűlni. 258. augusztus 6-án Szixtusz pápát négy diakónusával együtt elfogták a Kallixtusz-katakombában, ahol éppen az Eucharisztiát ünnepelték, és mártírhalált szenvedtek.

A 300 fős csoport Tákoson és Vásárosnaményban tartott pihenőt, majd útját továbbfolytatva este érkezett meg Pusztadobosra. Itt minden évben az önkormányzat és a családok biztosítanak vacsorát és szállást a zarándokok számára. Halinda Gyula parókus és Dani Attila polgármester köszöntötték őket. 

Másnap reggel továbbindult a csapat Máriapócs felé, pusztadobosi római és görögkatolikus hívek is csatlakoztak hozzá.

A szervezet a „Minden ember számára jelen vagyunk” jelmondat szellemében végzi mindennapi munkáját és igyekszik javítani az életminőséget a sürgősségi, valamint a hosszú távú szolgáltatások révén – tájékoztat honlapján a temesvári egyházmegye.

„Jelen vagyunk azon falusi környezetben élő gyermekek számára, akik esetében nagy az iskolai lemorzsolódás kockázata, jelen vagyunk a hajléktalanok, a családon belüli erőszak áldozatai számára, és jelen vagyunk az idősek, a krónikus betegségben szenvedő, végső stádiumban lévő betegek számára is.

Idén rendezik meg ötödik alkalommal a „Fête-Dieu du Teche” (teche-i úrnapja) hajós körmenetet a Teche nevű bayou vizén. Mária mennybevétele minden katolikus számára nagy ünnep, ám még inkább a louisianai híveknek: Acadianának és lakóinak a Szűzanya a védőszentje.

A Tábor-hegyi jelenés és Mózes Sínai-hegyi istenélménye – ragyogni kezdett az arca úgy, hogy nem tudtak ránézni, és ezért el kellett takarnia, amikor beszélt a néphez – előkép és beteljesülés az apostolok számára. A felhő és az álom itt is a megmenekülés lehetősége. Miként az altatásban végzett műtét nemcsak a fájdalom csillapítására van, hanem arra, hogy ne kelljen az értelemnek követni azt, ami történik. Egyedül ő nem alszik. Mint azon az éjszakán sem, amikor kiválasztja a tizenkettőt.

Augusztus elsején délben megszólaltak az érsekújvári harangok, jelezve a teljes búcsú elnyerésével járó ünnep kezdetét. Elkezdődött a Porciunkula-ünnep, a ferences templom, a kolostorkert, de a főtéri templom is tele van szentgyónásra várakozókkal.

Jézus színeváltozása. Daphni-kolostor, Görögország, 1100 k.

Az ünnepet az Érdy-kódexben Úr színe változatja, a Müncheni-kódex naptárában Úrnak megváltozása, illetve Jézus táborhegyi színváltozásának ünnepe néven említik.

A család a legjobb örökség, amelyet a világra és a jövőre hagyhatunk. A családok az emberi fejlődés iskolái. „Milyen világot akarunk a jövőre hagyni? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – Családokkal teli világot hagyjunk magunk után.

Idén rendezik meg ötödik alkalommal a „Fête-Dieu du Teche” (teche-i úrnapja) hajós körmenetet a Teche nevű bayou vizén. Mária mennybevétele minden katolikus számára nagy ünnep, ám még inkább a louisianai híveknek: Acadianának és lakóinak a Szűzanya a védőszentje.

A kenyérszaporítás igazolja a Mestert, nemcsak a nép előtt, tanítványai előtt is. Az már a tanítványi lét érdekessége és furcsasága, hogy a legnagyobb csodát is képes természetesnek vagy legalábbis magától értetődőnek venni az ember, ha mindennap részese. Ezért, bár a mindennapi kenyérért naponta imádkozunk, mégsem tartjuk csodának, hogy ez a Föld bolygó megszül, hordoz és eltart minket. A mondás, hogy nem csak kenyérrel él az ember, csupán egy szint fölött tartható.

„Kövessük az Urat, mert hisszük, hogy ő hozza el az életet” – fogalmazott homíliájában Angelo De Donatis bíboros a 30.

A padovai és ferrarai egyetemen tanult pécsi ordinárius kinevezésének pontos dátuma nem ismert, de a fennmaradt forrásokban 1459 márciusától már választott pécsi püspökként szerepelt. Az uralkodótól 1459. július 6-án kapta meg a megerősítést, a pápai kinevező bulla pedig ugyanezen év november 5-ével kelteződött.

Csaba testvér nyílt levelében buzdít mindenkit, hogy csatlakozzon a zarándoklathoz, ha teheti, méghozzá valamilyen zöld ruhadarabot viselve.

„Szeretettel készülök egy bűnbánati zarándokútra augusztus 17-én, szombaton; 10 órakor indulnánk a szentendrei skanzen kápolnájától Visegrádra.

„Kié lesz mindaz, amit szereztél?” – teszi fel a kérdést maga Isten a példabeszédben szereplő kapzsi gazdagnak. A világ, a technika fejlődésével ez a kérdés sem veszít aktualitásából, sőt újabb meg újabb válaszokat vár a mai fogyasztói társadalom sokmillió résztvevőjétől és egyben áldozatától.

Hamis biztonságérzetet adhat a birtoklás. Ismerünk olyan embereket is, akiknek a lakása valósággal egy szemetesautó belsejéhez hasonlít, mert évtizedek óta nem képesek megválni bizonyos tárgyaktól, melyeket az idő vasfoga már régóta működésképtelenné, haszontalanná tett.

Vianney Szent János Lyon mellett született 1786-ban francia földműves szülők gyermekeként. Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, pap szeretett volna lenni, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. 

Tizenegy évesen éjnek idején járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították.

„Kövessük az Urat, mert hisszük, hogy ő hozza el az életet” – fogalmazott homíliájában Angelo De Donatis bíboros a 30.

Sokan megtapasztalják életük során, legyenek akár fontos személyiségek, higgyék azt, hogy pótolhatatlanok, legyen tele előjegyzési naptáruk programokkal, rendezvényekkel, találkozásokkal, egyszer csak adódik valami váratlan. Kerül egy baj, és minden megváltozik. Barátom igen elfoglalt ember, egy alkalommal arra figyelmeztetett, hogy pihenjünk többet, töltsünk együtt több időt, horgásszunk vagy kiránduljunk, mert közöttünk semmi sem olyan fontos, mint a barátság.

Újabb hírek érkeztek a sarki jégmezők olvadásáról. A kutatók egy néhány héttel ezelőtti közleményükben – ahogy a Time magazin tudósít – újra a Déli-sark Floridával egyező méretű óriás jégtábla-konglomerátumát, a Thwaites jégmező változásait vizsgálták.

Ferenc pápa a keresztségről és a keresztények küldetéséről szól videoüzenetében, amelyet augusztus 1-jén mutattak be az indonéz fővárosban a nemzeti misszionáriuskongresszus megnyitóján. A Szentatya a rendezvény témájáról elmélkedik. „Amikor megkeresztelnek bennünket, elnyerjük a Szentlelket, ami egy kincs.

A szervezésben és a szobor szállításában a veszprémi érsekség családpasztorációs munkacsoportjának tagjai működtek közre, és imáikban hordozzák az érintetteket.

Augusztus elsején délben megszólaltak az érsekújvári harangok, jelezve a teljes búcsú elnyerésével járó ünnep kezdetét. Elkezdődött a Porciunkula-ünnep, a ferences templom, a kolostorkert, de a főtéri templom is tele van szentgyónásra várakozókkal.

Jézus visszament lakóhelyére, és a helybelieket tanította. Eléggé lehetetlen vállalkozás az embernek lakóhelyén tanítani. Látja ő, és mondja is, de azért egyszer ezt is ki kell próbálni. Semmiről sem beszélt anélkül, hogy ki ne próbálta volna. Az elutasítás fájdalma sokszorozódik, ha azoktól kapod, akikhez közel állsz. Nem is igazán értjük a lakosok reakcióját. Pontosabban nagyon is. Hiszen az ember ilyen. Nietzsche odáig jut, hogy azt mondja: nincs Isten, mert ha volna, nem tudnám elviselni, hogy nem én vagyok az.

A városházi sörözőben a város vezető személyiségeinek, a professzoroknak, a városvezető hivatalnokoknak, a főorvosoknak, a jogintézmények főnökeinek törzsasztalánál ülők felfigyeltek egy, a söntéspultnál folyó csendes, de a vendégek figyelmét mégis felkeltő vitára. „Nem, nem adok többet – mondta határozottan a söröző közkedvelt vezetője –, eleget ivott már, most menjen haza, a felesége már nagyon várja.” „Jó, megyek már – válaszolt a pult előtti magas széken kuporgó vendég, akiben a törzsasztalánál ülők felismerték egyik társukat, a volt kórházigazgatót, aki évekig volt a város polgármestere is –, csak még egyetlen egy kupicát adjon, hogy legyen erőm hazamenni.” „Nem adok – jelentette ki a vezető –, a felesége várja, és tele van gonddal.

A „szívünk” lényünk legmélyebb, legrejtettebb, legélőbb része. Vajon mi a „kincsünk”, amiért minden mást képesek lennénk háttérbe szorítani?

1. Pihenjetek és szórakozzatok!

2. Ápoljátok a barátságokat, és szerezzetek új barátokat is!

3. Ha lehetőségetek adódik rá, utazzatok külföldre is!

4. Hallgassatok zenét, nézzetek filmet, olvassatok könyveket és beszélgessetek a barátaitokkal!

5. Írjatok naplót!

6. Tisztítsatok meg a szeméttől egy tengeri szakaszt, egy mező- vagy erdőrészletet! S ha a helyzet olyan reménytelennek látszik, kezdjétek mindjárt a saját szobátokkal!

„Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok?” Időnként kapunk hírt arról, hogy a tenger valami „szörnyet” vet ki a partra. Vagy valami eddig azonosítatlan lény került a hálóba. Érdekes volna ott lenni, amikor a halászok, akik évtizedek óta járják a vizeket, körülállják, és azon töprengenek, mit fogtak. Az evangéliumban az egyik legérthetőbb hasonlat a halászattal kapcsolatos, hiszen az apostolok majd mindegyike azelőtt halászember volt. Vannak halak, amiket nem lehet kifogni, vagy azért, mert tiltott egy időszakban, vagy azért, mert védett faj, de lehet súly- és méretkorlátozás is. Csak a rapsicok nem válogatnak!

A bűnösök és lanyha keresztények is tömegesen tértek meg hatására. A népmissziók szolgálatára, a falusi nép evangelizálására társulatot szervezett: a Megváltóról elnevezett missziós papok társulatát.

A „világ másik feléről” érkezett hívek plébánosuk, Martin Prado vezetésével találkoztak a Szentatyával. A Csendes-óceán délnyugati részén található országból származó zarándokok ismertették hazájuk helyzetét, amely a térség legszegényebb állama. A kihallgatás során az óceániai hívek jellegzetes helyi táncokat is előadtak.

„Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem.” Hamvas Béla szavai tökéletes képet adnak arról az emberről, aki példaként áll sokunk előtt.

A résztvevők a világ minden tájáról, különböző piarista tartományokból érkeztek, hogy Ferenc pápa Christus vivit (Krisztus él) kezdetű apostoli buzdításáról és a fiataloknak a piarista rendben betöltött szerepéről tanácskozzanak, és megfogalmazzák javaslataikat a piarista rend számára.