„Testvéreimért és barátaimért mondom: »Béke veled«” (Zsolt 122,8).

Hétköznapi jelenet a templom perselyénél. Jézus azonban nemcsak néz, mint sokan körülötte, hanem lát is. Meglátja a szegény özvegy ajándékát, amit félve és szégyenkezve dobott a perselybe. Akkoriban az özvegyasszonyok kisemmizettek voltak, és szegényen élték életüket. Nem voltak jogaik, járandóságaik. Az özvegy odaadta egész megélhetését. A gazdagok látványosan, de a fölöslegükből adakoztak. Ha mai világunkra alkalmazzuk, bizony fölfedezhetjük azokat, akik szívből képesek adni, és azokat is, akik önmagukat reklámozva a felhalmozott vagy a rajtuk maradt gazdagságukból adományoznak, és várják, hogy elismerjék humanitásukat.

Katalin életéről keveset tudunk. Valószínűleg előkelő alexandriai család sarja volt, és a tudományoknak szentelte magát.

Bergognone: Alexandriai Szent Katalin (1495)

A 4. század elején, Maxentius császár alexandriai látogatása idején megtagadta a bálványáldozatban való részvételt: a császár elé lépett, és a kereszt jelét rajzolva magára, értésére adta, hogy keresztény.

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) november 13-án körlevelet bocsátott ki Megújulás a szeretetben címmel korunk négy kiemelt társadalmi problémájáról. Társadalmi kérdésekben korábban is megszólalt a püspöki konferencia.

[A nyitóképen Szűz Mária fából készült szobra látható, melyet a nagaszaki székesegyház romjai között találtak az atomtámadás után]

Ferenc pápa homíliáját teljes egészében közreadjuk, magyar fordításban.

Az oltárasztalt a keresztények a legkorábbi időktől kezdve lenvászon terítővel borították, ahogyan az a Földközi-tenger medencéjében szokás volt a magánházaknál. A kikeményített abrosszal szépen megterített asztal mindmáig otthonaink ünnepi dísze. Különféle ünnepekre más és más terítővel illetjük az asztalt, hogy fogadja a családi vagy baráti étkezés terítékeit, majd az odaülők közösségét. 

Az oltárterítő vászna az utolsó vacsora terméből érkezik hozzánk.

A liturgikus év végére helyezett mai ünnep mintegy összefogása, csúcspontja mindazoknak a misztériumoknak, amelyekről az év során elmélkedtünk. Az első két olvasmányban Krisztus királyi hatalmáról hallunk.

Dávid megjövendöli, hogy dicsőséges hatalommal érkezik az ég felhőin, és hatalma időtlen. A második olvasmányban Krisztus az örök Ige, „aki van”, aki elve és célja az egész teremtésnek.

Milyen ruha lesz Jézuson, „amikor országába jut” (Lk 23,42)? Milyen ruhát fog viselni azon a dicsőséges és félelmetes napon, amikor eljön ítélni élőket és holtakat, és kinyilvánul mindenki előtt, hogy ő a mindenség királya? Kékes árnyalatú fehér tunika és vörös palást, mint a pannonhalmi bazilika Stornó-féle pantokrátor-ábrázolásán? Vagy vörös tunika arany sávval és kék palást, mint a keleti ikonokon?