Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A karácsonyi időnek ezen a második vasárnapján a bibliai olvasmányok segítenek kitágítani látókörünket, hogy teljes mértékben megismerjük Jézus születésének jelentését.

– Egy-két esztendővel ezelőtt még távolinak tűnt, most elérkezett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) éve. A helyszínek ki lettek választva, le lettek foglalva. Milyen benyomásai vannak az előkészületekről, milyen programok segítik a találkozó hetében a résztvevőket? 

– Olyan ez, mint advent idején a karácsonyvárás.

Az ünnep görög neve – epifánia, vagyis megjelenés – kifejezi, hogy Isten megjelenik dicsőségében. Vízkereszt ünnepe emlékeztet tehát arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent emberként, eljött közénk és elhozta nekünk az üdvösséget.

Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég – hangzik föl egy dal a rádióban. Ezen a soron pedig sokszor elgondolkodtam. Igen, valóban, azoknál az embereknél így van, akik csak ajándékokban materializálják a szeretetet. Akik nem Jézust, hanem egymást ünneplik. Pedig „Az Ige testté lett és közöttünk élt.” A karácsony nem valamiről, hanem valakiről szól, időtlenül. Jézus Krisztusról.

Isten örök Igéje, teremtő szava, bölcsessége már a kezdetektől jelen van a teremtésben is, hiszen ő a kezdet és a vég.

Te legyél a mi örömünk, aki jövendő jutalmunk vagy, legyen a mi dicsőségünk tebenned, a századok során mindenkor. Ámen.

A Iesu nostra redemptio kezdetű himnusz záróversszaka a harmadik versszak gondolatát folytatja. Minthogy a keresztény ember leghőbb vágya az Úr színének látása, ezért kéri az Urat, hogy ő legyen az öröm és a színelátás boldogsága mint jutalom. Soraival Szent Ágoston Isten városa című művének tanítására utal: „Az lesz az erény jutalma, aki az erényt adta, és önmagát ígérte neki, önmagát, akinél semmi nem lehet jobb és nagyobb.

„Az új esztendőben új utakra hív bennünket Krisztus, aki előttünk jár és megáld minket. Ne csak hallgassuk őt, hanem kövessük is, hogy a tőle kapott kegyelem által képesek legyünk megújítani életünket” – buzdított a szentmise homíliájában a főpásztor; majd Keresztelő János Messiás-várásáról beszélt, aki népe minden tagját megtérésre szólította.