Erősen indít bennünket az Egyház a várakozás idejére. A pogány százados mondatát naponta milliónyian ismétlik: „nem vagyok méltó”. De mennyire vesszük komolyan ezt? Nem éppen ki akarjuk erőszakolni Istenből a közelségét, a jeleket, a csodákat? Nem vagyok méltó – ismerjük föl életünk ajándék voltát, ismerjük föl, mennyi minden jót kapunk, ismerjük föl, hogy Isten milyen alázatos mégis irányunkban, és az Eucharisztiában önmagát nyújtja.

Egy nagy csöndben telt október után, adventet várva a Pilinszky-publicisztikákat kezdtem lapozgatni. Az olvasás aztán gondolatokra indított, az imáról. Fölfedeztem, hogy az 1981-es esztendő, a költő halálának éve felé haladva mind többször bukkan fel nemcsak a szövegekben, de a címekben is az imádság szó.

A decemberrel kézen fogva érkező adventet várva most is a szeretett Pilinszky kimeríthetetlen életművéhez fordultam. Naplóit és esszéit lapozgatva mindig újra és újra meglep, hogy olyan jó megpihenni ezekben a jól ismert szövegekben

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim!

Idén nyáron a magyar országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulóját. Célja: az országhatárokon átívelő magyar egység megerősítése és egy új közép-európai együttműködés megteremtése a térség minden állama, nemzete és nemzeti közössége hasznára.

„A múltkori összejövetelünkön arra kértelek titeket – indította a jegyesek beszélgetését a plébános atya –, gondolkodjatok azon, hogyan alapozhatjátok meg házasságotokat. Mert ugye abban megegyeztünk, hogy komoly, tartós építményt csak komoly alapra lehet építeni.” „Mi nem sokat töprengtünk a válaszon – szólalt meg az egyik jegyespárból a fiú –, már útközben hazafelé megállapodtunk: házasságunkat a szeretetre építjük, mert a szeretet mindent legyőz.

Ferenc pápa beszédét teljes egészében közreadjuk, magyar fordításban.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma, az adventi idő első vasárnapján, új liturgikus év kezdődik.

„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.” (Mt 24,42)

Máté evangéliumának ebben a fejezetében Jézus felkészíti tanítványait végső visszatérésére, amely váratlanul jön el.