A váratlanul érkező világvége gondolata nemegyszer nyugtalanítja a hívő ember szívét. Olyan érzést ébreszthet benne, mintha szünet nélkül ki lenne téve egy szeszélyes, kiismerhetetlen pusztító erőnek, amely lecsaphat rá, összezúzhatja a létezését. Vannak, akikben a fenyegetés egyenesen szorongást, pszichés szenvedést vagy zavart szül. Ezért fontos megértenünk, hogy amikor Jézus szüntelen virrasztásra, éberségre hív minket, nem valamiféle „vallásos paranoia” áldozataivá akar tenni bennünket, hanem életünk egy sokszor elfeledett minőségére és dimenziójára szeretné felhívni a figyelmünket. 

Az evangéliumi szakasz példázatai a hétköznapi élet egyszerű helyzeteiből indulnak ki.

„Az Úr napja az Egyház napja is. (…) A plébánia összes tevékenységei között »egyik sem annyira hatásos és éltető a közösség számára, mint az Úr napjának és Eucharisztiájának vasárnapi ünneplése«” – Nyéky Kálmán, a siófoki Sarlós Boldogasszony-templom plébánosa, az Emmanuel Közösség tagja II.

Advent első vasárnapjától kezdve mindennap egy szentírási idézet, illetve egy rövid, maximum öt percet igénylő feladat segíti a felkészülést a karácsonyra a sok teendő és rohanás közepette a szociális testvérek Facebook-oldalán.

A jászol a 7. században, a szentföldi muszlim hódítás után került Rómába, ahol a Santa Maria Maggiore-bazilika főoltára alatt őrizték. A kristályból készült ereklyetartó maga is jászlat formáz, ennek belsejében találhatók azok a farelikviák, amelyek a hagyomány szerint a Gyermek Jézus jászlának darabjai.

Péter és testvére, András Jézus hívására otthagyták hálóikat, és követték őt. Mindennapi tevékenységük közben szólítja meg őket Jézus. Mekkora erő lehetett a szavaiban? Nem volt semmi kérdés a testvérek részéről. Otthagyják hálóikat, egész addigi életüket, megélhetésüket, otthonukat, biztonságukat, és követik őt. Eszedbe jut meghívásod? Amikor téged megszólított? Mikor otthagyva mindent, követted őt? Jézussal minden új értelmet nyer, mindent megkapsz, amire szükséged van az emberhalászathoz.