Ünnepi hangulat, élénk forgatag fogadta a Szent Ányos ünnepére érkezőket Tihanyban. Az apátság védőszentjének emléknapjával párhuzamosan zajlik a balatoni település őszi fesztiválja, a Balaton jellegzetes halfajtáját, a „látott halat”, a gardát középpontba állító Gardália.

Az egyházi év vége felé járva, különösen most november havában, akarva-akaratlanul a végső időkre terelődik az ember figyelme, az Úr Jézus második, dicsőséges eljövetelére, amikor vége lesz az emberi történelmének.Az elmúlt vasárnapok szentírási szakaszai és az elhunyt szeretteinkről való megemlékezések fokozatosan arra figyelmeztettek, hogy a nagy rohanás közepette álljunk meg, s gondoljuk végig, hogy mi az igazán fontos az életünkben, és mi az, ami hiábavalóság, mi az ami megmarad az örök életre és mi az ami az enyészet martaléka lesz.

Az egyházi év utolsó vasárnapjainak evangéliumában a világ végét jelző nagy összeomlás leírását olvassuk. Malakiás próféta szomorúan látja, hogy a fogságból hazatért nép nem tanult Isten figyelmeztetéséből, és nem veszi komolyan törvényét. Ezért kemény ítélet alá esik. Ám aki teljesíti Isten akaratát, megmenekül. Az a nap – mondja Malakiás – izzó lesz. A gonoszoknak emésztő tűz, melyben megsemmisülnek. A hívőknek azonban ez a tűz, ragyogás nem megsemmisülést jelent, hanem az üdvösséget.

Gertrúd 1256. január 6-án született Türingiában. Életét a világ számára egyetlen mondattal össze lehet foglalni: egy ötéves kislány a helftai kolostorba került, és ott élt negyven éven át, egészen haláláig.

A kislányt az apátság iskolájában nevelték. Huszonhat évesen tett fogadalmat. 1281-ban egy látomása hatására „megtért”. Fölhagyott az addig annyira kedvelt tudományos tevékenységgel, hogy teljesen és fönntartások nélkül átadja magát Isten akaratának és szeretetének.

1. „A szegények nem csalatkoznak reményükben” (Zsolt 9,19). A zsoltár szavai hihetetlenül időszerűek. Mély igazságot fejeznek ki, amelyet a hit mindenekelőtt a legszegényebbek szívébe tud belevésni, mégpedig azt, hogy visszakapják a reményt, amelyet az igazságtalanságok, szenvedések és az élet bizonytalansága miatt elveszítettek.

Amikor vasárnaponként templomba megyünk, hogy részt vegyünk a szentmisén, lehet, hogy olykor-olykor, ha elkalandozik a tekintetünk a liturgia menetétől, egy-egy szép freskó, boltív, oltárkép vagy szobor láttán bennünk is megfogalmazódik a gondolat: milyen szép is ez, mennyi munkát, energiát és anyagi áldozatot hoztak eleink azért, hogy ez a templom felépüljön. Éppen ezért nem szívesen gondolunk arra, hogy az épület és díszei akár el is pusztulhatnának, rommá válhatnának.

Régen és ma az ember megpróbálta, megpróbálja befolyásolni a természetfölöttit, hogy sorsa így jobbra forduljon. Sok esetben Istennek gondolta és gondolja magát, aki hatalommal és befolyással bír a tudásával, nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is. De ha megnézzük, ebből mindig baj származott, mert Isten készre teremtette ezt a világot, és benne képére az embert. Mindennek és mindenkinek megvan a maga helye. Egyedül az embernek adatott meg a képesség, hogy kommunikáljon Istennel az imádságban.

Legrégebbről fennmaradt életrajzát Dunfermline-i Turgot (Theoderich) bencés szerzetes, Margit gyóntatója írta.

A királylány 1047. június 10-én született Magyarországon, Réka várában, a Baranya megyei Mecseknádasd mellett, ahova atyja, Edvárd az angol trónt bitorló Kanut elől menekült.

A szakterület vállalatainak felelőseit nyomatékosan arra kérte a pápa, hogy vegyenek részt a digitális eszközök biztonságos felhasználásának garantálásában.