Egy nehéz, éhínségtől, nyomortól, népvándorlástól és háborúktól sújtott évszázad utolsó évtizedében került Péter székébe az az ember, akit joggal neveznek így: „az utolsó római és az első középkori pápa”; az egyházban pedig a „Nagy” megtisztelő jelzővel illetik. 

Gergely, akinek ősei régi római arisztokraták voltak, ifjúkorában közigazgatási pályára készült és gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain.

Ha az előadót tolmácsnak tekintjük, akkor úgy gondolunk rá, mint akinek az a feladata, hogy megértessen valamit a másikkal. A zenei előadók tolmácsolják a szerző lelkületét, hogy szépen és művészi tökéletességgel szólaljon meg a kompozíció.

A családkongresszus elején Sztankó Attila, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház igazgatója, a máriabesnyői bazilika plébánosa köszöntötte a jelenlévőket. Az esemény meghívóján a felvetődő témákról és a mottóról is lehetett olvasni: „Egyre több fórumon hangoztatják a család- és istenellenes erők a maguk közhelyeit, gyalázva és ócsárolva a keresztény házasság- és családeszményt, ugyanakkor sokan készülnek boldog örömmel szívükben a házasságkötésre, óvják házasságukat megküzdött hűséggel és élnek egyre boldogabb családi életet.

Gyerekeknek hittanórát tartva minden évben felmerült a kérdés: vajon a mennyországban fogok-e találkozni a kiskutyámmal, a kismacskámmal? Egy gyermek érdeklődési körében mozogva ezeknek a kérdéseknek is megvan a létjogosultságuk. Ennél sokkal komolyabb persze a szaducceusok kérdése, amely emberekre, házastársakra vonatkozik. A mai evangélium bennünk is felszínre hozhat fogas kérdéseket: milyen kapcsolatom lesz odaát azzal az emberrel, akivel a halálig tartó hűség felbonthatatlan, kizárólag egymásra irányuló és az élet továbbadására, a közös gyermekek felnevelésére létrejött, megszentelt kötelezettsége fűz vagy fűzött egybe?

A mai igeliturgia témája a holtak feltámadása. A föltámadás kérdése és benne az örök élet egyik legnehezebb kérdése a kereszténységnek. Talán hallottatok már ti is ilyen megközelítést: onnan még nem jött vissza senki sem. De igen! A feltámadott Krisztus! De az is igaz, hogy még a saját tanítványaiban sem sikerült a feltámadásának tényét meggyőződéssé érlelni.

Először a késői judaizmusban jelenik meg a feltámadásra való utalás, Dániel prófétánál és a Makkabeusok könyvében.

„Emészt a házadért való buzgóság.” Jézus kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, mert vásári forgataggá tették a templom udvarát. A jó kezdeményezés, hogy segítsenek a zarándokoknak az áldozati állatok helybeni megvásárlásában, rosszá vált, mert fölváltotta a haszonszerzés.