Zakariás hálaéneke a római zsolozsma minden reggeli imádságában felcsendül. Adjunk ma hálát mi is, hogy eljuthattunk a mai napig; hogy különleges időt kaptunk rá, hogy lelkileg is készülhettünk erre a nagy ünnepre. A hála segít bennünket abban, hogy számot vessünk a kapott jókkal, és megbánhassuk, hogy ha bűneink, mulasztásaink révén nem együttműködtünk a kegyelmet gazdagon osztó Istennel. Szánjuk ma időt arra, hogy fölkeressünk egy csendes templomot még délelőtt, hátha még gyónni is tudunk.

Az ünnepek visszatérnek. Hozzátartoznak ahhoz a múló élethez, amely napról napra látszólag kevesebb lesz, de amely az idő múlásával egyre teljesebbé válik.

Az ünnepek mintegy megállítják az időt. Kiszakítanak bennünket ebből a mulandóságból, és áthelyeznek abba az időtlen állapotba, amit örökkévalóságnak nevezünk, ahol egyek vagyunk mindannyian, élők és holtak, „voltak” és „lettek”.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Adventi negyedik s egyben utolsó vasárnapján az evangélium (vö. Mt 1,18–24) Szent József tapasztalatán keresztül vezet bennünket karácsony felé.

Az 1997. évi kezdetek óta a rendezvénynek immáron negyedik alkalommal biztosított befogadó hajlékot a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület.

Ez a találkozó „egy olyan lüktető megmozdulás, amiben – ha csak néhány órácskára is, szinte az egész dél-bánsági szórványrégió magyarsága egy nagy családdá olvad újra össze” – írja Martinek Imre a Nagybecskereki Egyházmegye weboldalán, megemlítve azt is, hogy a fellépőket kibocsátó közösségek többségének iskoláiban már hosszú évtizedek óta nincs intézményesített magyar tannyelvű oktatás.

A karácsony ünnepe a szeretet ünnepe, és ezt a szeretetet hajlamosak vagyunk elég rózsaszínben látni. A Gyermek születése fölötti öröm, az utóbbi évtizedekben kialakult szokások elfedték azt a fontos lelki üzenetet, amire Keresztelő Szent János hívja fel a figyelmet: „Tartsatok bűnbánatot, elérkezett Isten országa.” A Gyermek születése válaszút elé állít bennünket: igent mondunk-e a megtestesült Igére és a követésével járó életmódváltásra, vagy elutasítjuk?

Az ünnepek visszatérnek. Hozzátartoznak ahhoz a múló élethez, amely napról napra látszólag kevesebb lesz, de amely az idő múlásával egyre teljesebbé válik.

Az ünnepek mintegy megállítják az időt. Kiszakítanak bennünket ebből a mulandóságból, és áthelyeznek abba az időtlen állapotba, amit örökkévalóságnak nevezünk, ahol egyek vagyunk mindannyian, élők és holtak, „voltak” és „lettek”.